Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Alálátásos perspektíva - NAGY IRMA: Bűnös szerelmek – Egy úrileány vallomásai

Bűnös szerelmek - Egy úri leány vallomásai NAGY IRMA Sem vádolni, sem kioktatni nem akarok senkit és csupán a magam meg­nyugtatására írom le, hogy a mi úgynevezett előkelő szülőinknek fogalmuk sincs arról, mint kell felnevelni a gyermeket, különösképen a leányt. Talán abszurdum, de úgy van, hogy a mi gazdag lányainknak a testen és lelken kí­vül még egy testük van, amit nem ismernek. Anya, nevelőnő, iskola, társa­ság művelik a lelket, nagyon is kiművelik, a pénz, a szeretett gondoskodás, a hiúság, az ízlés ápolják, szépítik, öltöztetik az egyik testet, de a másikkal, nem az ember, hanem a „nő” testével elfelejtenek törődni. [...] [...] Töprengtem, gondolkoztam és nagyon különös érzéseim támadtak. Ilyesmit még sohasem éreztem. A fejem zúgott, zakatolt és valami sajátsá­gos melegség futott rajtam keresztül. Nem tudtam hova tenni a lábaimat, a karomat, a fekvés sehogy sem esett jól és valósággal átizzadtam. Ledobtam a takarót és megtapogattam magam, olyan jól esett testemnek az izzadsá- gos kéz simogatása. Mi történt velem? Kiugrottam az ágyból, ledobtam magamról mindent és a nagy állótükör elé álltam. Néztem, vizsgáltam az alakomat. Néztem, vizsgáltam a hajlásúkat, a domborodásokat, lebontott hajammal betakartam magam, majd hátraszegtem a nyakamat és gyönyörködtem testem különös- séges változataiban. Ebben a pillanatban érdes, kemény hang ütötte meg a fülemet. A szom­széd szobában az öcsém házitanítója érdeklődött a tanítványa irányt. Az ajtóhoz osontam és hallgatództam.- Tessék várni, még alszik - felelte a szobaleány és magára hagyta. Forgott velem a világ. Kimagyarázhatatlan esztelenséggel jött ki ajka­mon a szó:- Forrai úr! Az ajtó kinyílt és a nevelő lépett be. Zavart volt, amikor rendetlen szo­bámat meglátta. Én a kályha mögül lestem az arcát. Gondozatlan, szép fiú volt. Magas, szikár, feketeszemű, tüzes pillantású. Vastag, piros, duzzadt ajkai mintha láthatatlan alakot csókoltak volna. Néhány bátortalan lépést tett előre, aztán épp megfordulni akart, mikor eléje ugrottam. Nem tud­718

Next

/
Thumbnails
Contents