Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Alálátásos perspektíva - SZOMORY DEZSŐ: Az irgalom hegyén. Sodoma vége II.
kötelesség ... Csupa nyers, puha érzéketlen hús a karjaikon, a vállukon, a lecsüggő emlőikön, a lágyan kiformálódó combjaikon. S mint a mészárszékben, minden hús összevissza, elrendezetlenül. [-.] Kibírt minden meggyalázást, minden üldözést, minden gazságot, nem szökött meg, itt maradt a házban a gyűlölt rimák s a még gyűlöltebb rima- fejedelemasszony mellett, mert tudta, hogy idejár, mert láthatta éjjelről éjjelre... Mert kinyithatta a kaput neki, ha jött, mert kísérhette, ha ment el, mert válthatott vele egy-egy szót, mert megszoríthatta a kezét, amikor kapott kapupénzt tőle. A nagy Margittal megy minden éjjel... legyen; a nagy Margit úri leány vala egykor, a nagy Margit szép, igéző. Vele nem megy senki, mert csúf, mert ronda, mert forradás van az arcán, s mert csak cseléd volt egykor. De hogy szereti, hogy sír a vállán hosszú éjszakákon által, hogy ki akarja váltani, hogy el fogja venni feleségül - nem, nem, ezt nem gondolta eddig! Titokban, rejtetten, még önmaga előtt is restellve a bevallást, szerette azt a szegény hadnagyot, s viselt, tűrt érte minden gyalázatot; hogy nem szereti őt viszont, legyen... ki is szerethetne egy szegény, sebhelyes rimát. De úgy mást se szeressen, utáljon, undorodjon el mindannyitól, s csak azért jöjjön ide, hogy a szennyét hagyja itt... Hát úgy volt most, hogy beleszakad a fájdalmába. Az elfojtott, megtagadott érzései sziláján pattantak fel, mintegy kőütés érte őket, kőütés a ronda arcát, a ronda lelkét is. [...] (1911. In Szomory Dezső: Az Irgalom hegyén. Budapest, 1964. 61-62., 66-61.) 716
