Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Alálátásos perspektíva - Dalok a kiállításból

Daloka kiállításból

1.

Beállt az est. A korzón A fény sötétre vált.

A banda húzza hosszan A Santa Luciát.'

Magas toronynak ormán Éjféli nap ragyog,

E fényes éji napnak Én bolygója vagyok.

Oly csillogó aranyhaj,

Oly édes pici száj - „Ugyebár nem csalódom: Kegyed a Loreley?”

„Uram, biz ön csalódik -Sa szeme felragyog - Bár itt én magamba járok, Én tündér nem vagyok.”

„De hogy ön ismer engem, Az könnyen meglehet;

Sőt úgy hiszem, hogy én is Láttam már kegyedet.”

S észvesztő csábmosolya Kiül arcán, szemén,

S a múltakon merengve Ügy eltűnődöm én.

1 Salvar Béla kuplészerző szomorkás hangulatú dala, melynek 1. versszaka:

Az égen fenn ragyog az esticsillag / Száll szellők szárnyán a virágillat / Bárkámba jöjjetek oly jó bent ülni ma / Santa Lucia, Santa Lucia.

705