Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Vörös szem-effektus - SZILÁGYI GÉZA: Agglegény dala
Oly félelmetes és váratlan volt, hogy kiszédültem a szobából. A másik szobában ott volt Terka, s kellett hallania. Az arcán látszott, hogy hallotta, ijedt s csüggedt volt. Többet nem beszéltem vele. [...] (1925. In Móricz Zsogmond: Naplók. 1924—1925. Kiad. Cséve Anna. Budapest, 2010. 356-357.) Agglegény dala SZILÁGYI GÉZA Valaki megrontott. Halott rég. Nem ismertem. De éjjelente Hívatlanul bukik eszembe. Ki tudja, hány száz éve rejti Idegen földben síri mélység. Porrá foszolt, de vére él még. Egy nőt ölelve, beteg vére, Vér, melytől mámoros az ördög, Belelángolt a nő erébe. A nászi láng éltet szülő volt. Az ősöm kora sírba tért rég: Ki nem szikkadt a vére, él még. Beteg, sűrű, fekete vér Foly-foly azóta egyre, régen, Megannyi nemzedék erében. 664
