Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Vörös szem-effektus - CSÁTH GÉZA: Anyagyilkosság
Templombamenet volt vallásos lelkem tegnap is, de műved: az árva ördög ruganyos lábakat lóbált szemem elé, hogy megbokrosodjak habzó szájjal kiáltani: nem elég, még nem elég! Szegény, zavarban szenvedő, nem tudom kit illenék megdorgálni; te akaratodat, vagy én szolgaságomat?... Mert halálosan hím vagyok én, mocsaras lányok tűzijátéka és néha, néha apró zugolyokban elfáradt ember... (1923. Bérda József: Egyedül. Újpest, 1928. 44—45.) Anyagyilkosság CSÁTH GÉZA Ezen a napon a két Wittmann fiú együtt ment a leányhoz. Meleg májusi délben, az iskolából jövet arra kerültek, és besurrantak a kapun. A nő feléjük jött mosolyogva, kócosán, de üde, hangos nevetéssel, és bevezette a Wittmanokat a szobájába. Lerakták a könyveiket, a szőnyegre kucorodtak, lehúzták magukhoz a leányt, csókolták, harapták, ölelték. A nő csukott szájjal nevetett, és lehunyta a szemeit. A fiúknak egymásra villant a szemük. Mind a ketten ütni kezdték. A leány most már teli szájjal kacagott, mintha csiklandozták volna. A két Wittman birtokába vette a leányt, csipkedték, 661
