Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Vörös szem-effektus - MIKSZÁTH KÁLMÁN: Életképek Bécs "vármegyéből"
Persze ezt már megtagadod, okul adva a „krach”-os időt. Aztán aprópénzed sincs. Táncosnéd gúnyos, megvető mosollyal fordul el tőled. Úgy néz ki, mint egy megsértett királyné.-Tu balek, tu Mistvich!6 Hazai hang szólal meg hátad mögött:- Szervusz, nógrádi palóc! Szabad kérnem egy polkára? Meglepetve fordulsz meg. Szép szőke magyar leány áll előtted, kit a könnyelműség vagy talán a nyomor idekergetett otthonról, a birodalmi fővárosba.- Nem táncolok, lelkem. El vagyok fáradva.- Gyere haza hozzám, kis gerlice. Majd megpihensz az ölemben. Szinte dobog szívem az örömtől, hogy egy magyart látok. Isten hozott Bécsbe!- És az embernek olyan nagyon jólesik, hogy a honszeretet virága még ebben a romlott talajban sem bírt kiveszni, ahol elhervadott, porrá száradott minden nemes érzés, ahol nem öntözte, nem ápolta senki.- Nos, jössz-e? - türelmetlenkedik a szőke. - Drága az idő, barátom. Az ember nem él meg a konverzációból.- Nem megyek.- No, hát akkor vigyen az ördög - dörmög bosszúsan a szőke, s ugrándozva és trágár dalt dúdolva fut végig a termen, melynek egyik szögletében valami vén német karjába szegődik, s ugyanazzal a mosollyal társalog vele, mind édes honfitársával. A vénember megvan elégedve zsákmányával. Ez jó fogás volt neki, ki már csak a csontokhoz bír hozzáférni. Kiveszi tubákpikszisét, egyet szippant belőle, aztán megkínálja a dulcineáját is és karonfogva elhagyják a termet. Egypár ismerős tapsol „Fatter” kivonulásához, de csakhamar elcsendesül minden, új párok jönnek a kimenők helyére, és harsog a zene, a kacaj a termekben, mintha az egész világ egy megőrült kéjenc lenne, aki nevenapját ünnepli. Egyszerre elszelídül a lárma: valahonnan a föld alul mintha magyar cigány magyaros nótája lopná be magát a maga elaltató édes bűbájával a fülekbe. Mi lehet az? [... ] A negyedik teremben, melybe öt-hat garádicson kell lemenni, kíváncsian lépsz be, és elcsodálkozol, hogy haza vagy varázsolva. Ott ülnek sorban a barna rajkók ismerős magyaros ábrázatukkal: a prímás bajusza hegyesre kifenve, talán még azzal a maradék suviksszal, amit az anekdota cigánya a kefe csuszpajz előtt elfelejtett meginni. A falak befestve nemzeti színűre, a terem közepén Magyar- és Erdélyország címere, mely 6 „Te hülye, te piszok!” 634
