Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Vörös szem-effektus - PROHÁSZKA OTTOKÁR: Erős érzékiség
Tehát neki; eresszétek meg az élet áramát; húzzátok föl a zsilipeket; hadd zúgjon, törjön, pezsegjen le az érzékek sima lapjain; hadd nyilalljon végig idegeiteken a szép, földi élet! Ne feszélyezzen semmi e természetes kiáradástokban! [...] Legyen úr, erős úr! Kivált pedig ne silányítsa, ne hervassza az életet s az élet ösztönét önmagában! Ne illetődjék meg a szegényen, a szenvedőn, a gyöngén, földi bolha lesz mindig a világon! Ne becsülje az alázatost, a gyöngét, a szemérmest, a meddőt; ezek a hanyatlásnak álcái; az élet kadáveres, hullófélben s züllőfélben levő alakjai! Hagyjátok őket menekülni a derült világból; a denevérek is, a pókok is szétrebbennek a toronyban, ha ablakot nyitottak a napsugárnak! Én pedig mondom, ne féljetek élni; maradjatok itt s élvezzetek! Egy törvénytek legyen: jó az, ami az életet fejleszti, ami örömeit szaporítja, gyönyöreit izzítja; az mind jó; rossz az, ami hervaszt, ami csüggeszt, mi a szív vérét lassítja. De azért Nietzsche nem az a komisz, aljas kéjenc; ő nem az a sátáni immoralista; ő az erős érzékiség dacára utálja a komiszát, az alávalót; ő az úriembert, de nem az állatot akarja fajzítani! Az ember volt már állat ember; [...] ne legyen az többé, legyen emancipált, úri ember. Ugye, hogy így szoktak álmodozni az emberek? A szegény a gazdagok boldogulásáról, a földönkúszó féreg a sas virtuozitásáról, a beteg az egészségről, a filológ, a migraines, fejfájós, beteges filológ, Graecia klasszikus érzékiségéről? Ha akarunk pesszimizmust, kriticizmust, optimizmust, fanatizmust, szentimentalizmust, miszticizmust tanulmányozni, ismerkedjünk meg előbb a szisztémáknak eleven forrásaival, azokkal a sötét, keserű vagy derült és rajongó, beteg vagy egészséges filozófokkal, kikből az emberiségre az az árny- vagy az a fénysugár vetődött. így álmodta meg Nietzsche a modern kultúrának egyik jelszavát: Az erőteljes, egészséges érzékiséget! A virágzó, a szép embert: Apollót és Iíérát! (...| Ali legyen az az Apolló és Héra? „Zwei blonde Bestien”?1 Szép vadállatok, vag^' szép, szellemtől ihletett állatok? Emancipált lények, emancipálva a vadság, rútság, ösztönszerűség, érzéki mohóság békóiból, tehát emberek, igazi úriemberek? Alert fokozni, éleszteni, fejleszteni akarjátok az életet, ugye az ember életét úr-emberi életté? Fejleszteni, ébreszteni akarjátok ugye az embert, s nem állatot? [...] De hagyjuk a személyesítést s beszéljünk prózai józansággal. Ugye erős, egészséges érzékiséget akarnak? Nekünk ez a kifejezés kétes, csábító és t „Két szőke vadállat/bestia”. 631
