Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Színmélység - HELTAI JENŐ: A tökéletes férj
a te rabszolgád. Tudom, hogy nem szeretsz. Én... én úgy szeretlek, hogy amikor rád gondolok, megszűnt körülöttem a világ. És mindig rád gondolok. És ez jól is van így, én még így is boldog vagyok. Mert tűröd, hogy szeresselek. Te jó vagy és jó lész akkor is, amikor azt fogod mondani nekem, hogy haljak meg! Engedd meg, szerelmem, hogy a mai nap alkalmából ezt a szerény kis emléket küldjem neked. Talán eszedbe fogja juttatni azt, aki mindig rád gondol! A te... (A levélhez mellékelve: egy óriási ékszeres tok, amelyben egy gyönyörű nyakék - nyolc sor gyöngy - és egy brillantgyűrű van.) (Fidibusz, 1905. december 29. 5. sz. 4.) A tökéletes férj HELTAI JENŐ Fején a tavalyi kalap, Újat szegényke sohse kap. Ruhája végig csupa folt, Egy éve múlt, hogy tiszta volt, így jár, nejére így keres A férj, aki tökéletes. Reggeltől estig egyedül Az irodában búsan ül, Ott összead, kivon, szoroz, S ha pénz kell, sikkaszt és oroz, És állandóan alperes, A férj, aki tökéletes. Míg neje zsúron kelepei, A babyt ő ringatja el, Az egy cseléddel ő pöröl, És senkitől sem örököl, 626
