Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Színmélység - RUDNYÁNSZKY GYULA: Don Juan vallomása
Don Juan vallomása DIVÉKI GYULA Az édes órát, röpke élvet, Bár gyorsan elmúlik S utána sívárabb az élet, Én áldom síromig. A pillanatnyi üdvnek ára Akármily hosszú kín: Ln, emlékezve mámorára, Kívánom azt megin’. Pillangó-szárnya van a kéjnek: Egy érintés - s lehull; Mi gondja erre a lepének, Ma méztül ittasul? Sirattam én a percnek üdvét, Sírtam, hogy vége van; De másnap rajta csüngtem ismét, Feledve, boldogan. És nem riaszthat semmi vissza, Se bűnhödés, se gond. Ki a nektárt remegve issza, Ha fogyni kezd, - bolond! A szívnek ah, a röpke mámor A legdrágább gyönyör, Melyért leghosszabb szánom-bánom, Legfájóbb vád gyötör! (Pikáns Lapok, 1885. június 28. 26. sz.) 8 Rudnyánszky Gyula (1858-1913) költő, hírlapíró, szerkesztő írói álneve, 1905-ben Amerikába vándorolt, de 1912-ben hazaköltözött. Reviczky közeli barátságban volt vele. 621
