Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Afokális rendszer - TUTSEKNÉ BEXHEFT LILLY: A parisienne

alá szabad mennie nagy farámájával együtt, míg odafent a fogatok dübörögnek, tele csipkeruhás, kényes asszonyokkal.

Azoknak a kincs, ragyogás, öröm a bálványa, míg ezek idelent fillérek megtakarításáról, öreg korukra csendes kis falusi házról álmodoznak, ahol nekik maguknak kertjük lesz, fuksziákkal és árvácskákkal beültetve s ahol a szomszédokkal fognak esténként diskurálni.

S a vágyak, az életek, a szerencse és pusztulás e forgatagában - sajátságos ellentétül - felbukkant a puritanizmus hitvallása. Abból az országból jött át, amelyet a franciák legjobban gyűlölnek: Angliából. A Salvation Armyból Armée du Salut lett; tisztikarában francia leányok foglaltak állást és - nem törődve gúnnyal, üldöztetéssel - sötétkék, sima lüszterruhájukban, lekötött kék szalmakalappal a fejükön járnak, prédikálnak és térítenek. [...]

Künn jártam aztán a Courbevoie-i maison de relévement-t megnézni, ahol börtönből kikerült bűnös, erkölcsi züllésből kimentett leányokat foglalkoztatnak fehérnemű varrónőknek, mosónőknek, majd miután megtértek és megváltoztak, visszaadják őket a világnak, a társadalomnak, munkát és foglalkoztatást szereznek nekik odakint, az emberek közt.

Es ezeknek a szerencsétleneknek a munka visszaadja a becsületes kenyeret. De ami a legfőbb, a hit az isteni bocsánatban, megadja az erkölcsi feloldozást, megadja a lehetőséget, hogy ismét emelt fővel léphessenek az emberek közé, megadja az alapot az új életre: mert hisznek benne, hogy megtisztultak az elkövetett bűnöktől.

Milyen nagyszerű, humánus, gyönyörű eszme, midőn a bűnös a kiállott büntetés ellenében, erkölcsileg is megtisztul a mocsoktól, melybe oly sokszor csak a körülmények, a nyomorúság taszították.

Még sokkal szebb, még sokkal nemesebb az Armée du Salut Colombesi Orphelinat-jának a működése. Itt leányanyák gyermekeiket nevelik fel, ruhát, teljes ellátást adnak nekik havi tíz frankért, sőt méltányos esetekben ingyen is felveszik a gyermekeket. Azelőtt bent az intézetben volt az iskolájuk is. De a fáradhatatlan emberbarátok inkább arra törekedtek, hogy ne a társadalomtól elkülönítve, hanem a többi gyermekkel együtt tanulhassanak ezek a szerencsétlen kis leányok is, és keresztülvitték felvételüket a nyilvános elemi iskolába. Születésük bélyegét csak így lehet sikeresen eltörülni. Ne legyenek elzárva, mint a bélpoklosok, a törvénytelen gyermekek a törvényes gyermekektől. A társadalom egy rettenetes igazságtalanságának megszüntetését kezdik el itt, gyakorlati úton, s az ok nélkül elnyomottakban, üldözöttekben felébresztik az emberi méltóság érzését, helyet adva nekik a tiszta, becsületes, igaz emberek közt.

Mennyi bűnt lehet így kiirtani, megelőzni, mennyi jó érzést felébreszteni az eddig romlásra kárhoztatott gyermeklélekben! (...)

450