Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Színmélység - SALGÓ F. LÁSZLÓ: A nyomorult
A nyomorult SALLÓ [SALGÓ F. LÁSZLÓ] Az én hazám a kapualja, Anyám helyett az volt anyám, Hogy nyomorún, éhezve, fázva Kitett egy téli éjszakán. Kicsiny testem rongyokba kötve; S hogy ott feküdtem félig halva: Örökre eljegyzett magának A sötét, szűk kis kapualja. Ott fogantam a kapualján, Szegény cselédlány volt anyám, Megejtették, a bűnbe vitték Egy lázas, téli éjszakán. Ott szült anyám, titokban, félve, Hogy jaját senki meg ne hallja: Kemény, kösziwel titkot tartott A nászi ágy, a kapualja. S azóta sok keserves órám Volt és vidám csak oly kevés; Loholtam, küzdöttem, nyomorogtam, A sorsom a szenvedés. Éheztem, fáztam, óh de mennyit! A bűn a nyomorgókat csalja... Te elrejtettél, ágyat adtál Zord éjszakákon, kapualja. Tudom, hogy majd egy téli éjjel, Az éhség és fázás megöl, Fáradt, beteg elroncsolt testem A kapualj kövére dől; Hol egykor bűnben megfogantam, 602
