Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Portrék – Lágy fényben - HELTAI JENŐ: A tündérlaki lányok

látványossági kisasszony, és mint ilyen, erkölcstelen életet élt. Ugyanis volt egyetlenegy nagyon gazdag barátja, aki eltartotta, nagy lakást rendezett be neki, pénzzel és ékszerekkel tömte, és agyba-főbe ruházta.

Ella és Irén Putyinál laktak, tőle kaptak ruhát, kalapot, ékszert, pénzt, mert Putyi jó testvér volt, és nagyra becsülte húgaiban azt, hogy tisztességesek. Ella és Irén is büszkék voltak arra, hogy ők tisztességes lányok, akiknek semmit sem kell cserébe adniok a lakásért, a selyemharisnyákért, a tollas kalapokért mega lakkcipőkért. [...]

Ella még színház előtt visszajött attól a bizonyos úrtól, akitől a kinevezése függ. Kissé lehangolt volt.- Baj van? - kérdezte Putyi aggódón.- [...] A dolog rendben volna, nyomban kineveznének, de az a bácsi erősen hangsúlyozta, hogy nem teszi meg ingyen. [...] Ha valaki a szívéhez beszélne, hogy viselkedjen egyszer úri módon, és ne zsaroljon... [... ]

Putyi elsápadt:- Én menjek cl? [...]

Ella nekibátorodott:- Miért ne? Ez nem olyan nagy áldozat... Ennyit megtehetsz a testvérednek. [...]- És... és ... ha az az úr nekem sem teszi meg... ingyen...? - mondta Putyi keservesen.

A két lány összemosolygott, azután egyszerre mondta:- Ugyan, Putyi!

(Budapest, 1914. 3-4, 6., 8., 9.)

585