Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Portrék – Lágy fényben - PILISI RÓZA: A három kadét

- Sapperment!12 Az órám, a tárcám is az attilámban felejtettem! Mit csináljak?...

Gyalog - még pedig mellékutcákon - kell futnom, hogy legkésőbb fél egyre odaérjek. Paff! Bim... bam... most üti a tizenkét órát. Még megérem, valaki elcsípi az orrom elől Janettet.

Oltássy ahogy bírt, úgy szaladt össze-vissza az utcákon. El is tévedt vagy kétszer, de csakhamar észrevette. Oh, de mi történt, amint a „Kék macs- ká”-hoz ért! Janette legvígabb kacagását hallotta! ... Egy fedett fiákkerben ült, s mellette Dorner kapitány, a kadétok tanára! Mintha kővé meredt volna Oltássy, úgy állt a kocsi közelében. Jól látta Janette ruhával fedett karjait, amint átöleli a kopasz Dorner kapitány nyakát... A kapitány repülőiéiben levő cvikkere után kapkodott. Szerencsére nem látta meg Oltássyt. Csak a Dummer Emerich, a fiakkeros, sokatmondólag köszöntötte a kadét urat.

Már rég elrobogott a fiakker s Oltássy a falnak támaszkodva sírt... Elsüllyedni, meghalni szeretett volna. Sírt, kacagott s a fejét verte kínjában.- Hát mégis igazam van! A szerelem az élet komikuma!...

Amint így töpreng, egy éjjeli pille szólította meg:- Szegény kadét, miért sírsz? Miért kacagsz? A faképnél hagyott, akit szeretsz? Gyere, te bohó ifjú, majd én megvigasztallak. Komédia az egész, amiért te sírsz, csakhogy te tragikusan fogod fel.- Szerencséd, hogy így beszélsz leány, mert téged ölnélek meg helyette. Téged, mert te tévelyedtél legelőbb az utamba. S te éjjeli madár, hogy mersz te a szerelemről beszélni? Te pénzért kapható, hervadt tubarózsa!- Azt hiszed, kadét, mert az vagyok, aminek látszom, nincs szívem? Annyi szívem van, mint annak, akit most siratsz. Én is tudnék szeretni, ha engem szeretne valaki.- Ebben igazad van. Ha téged szeretne valaki, téged, utcai leány... Keress ehhez egy vakot vagy bolondot!- Magad mondod, téged választalak. Gyere, kísérj haza, egyedül félek hazamenni, a lakbérrel tartozom, s a lakásadóm azt mondta, ha egyedül jövök haza, nem ereszt be. Istenem, az utcán kell hálnom, ha velem nem jössz. Kérlek, könyörülj!-Az utcán? - mondja Oltássy. - Akkor jut eszébe, hogy ő sem mehet be a kaszárnyába öt óra előtt. - Veled mennék, de egy megveszett hatosom sincs - mondja Oltássy -, még csak kapupénzre valóm sincs, aztán meg utállak.

« Hasonló értelemben használatos, mint a „Sakrament, a sakramentumát!” felkiáltás,

560