Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Portrék – Lágy fényben - SZABOLCSKA MIHÁLY: Balla Maris
Margit remegett. Látta didergő, éhes kis húgát... ... S sápadtan, révedezve Kinyújtotta kezét. Sírás volt, mely ajkán kélt, a beszéd, A hangja remegett: „Add ide... hamar.... Add a kenyeret!” És aztán, aztán - elvitte haza... És míg puha, meleg takaró födte Kicsiny húgának gyönge tagjait, S gügyögő szája mosolyogva ette A puha kalács hófalatjait: Margit csak nézte a lobogó lángot, Mit ő teremtett... A fényt, mosolyt és meleget - Az ő műve e jó, meleg szoba - S a könnye megeredt.- Ama köny, mely ha egyszer felszakad: Nem apad el soha... (Jövendő, 1905. július 23. 30. sz. 21-24.) Balla Maris SZABOLCSKA MIHÁLY6 Utcán, téren, virágot árult, Illett rá karton kék ruhája. „Be szép lány lesz - mondták - belőle, Tizenhét esztendős korára!” 6 Költő, református lelkész (1861-1930). 550
