Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Portrék – Lágy fényben - A szomorú pillangó

Hogy szólt egy férfi, egy gonosz:

Linácska, úgy látom, hogy nálad A kisdoboz már nagydoboz.

Hogy veled maradt örökre A nagydoboz.

(Kisélclap Tulipán-kiadása, 1908. 20/a sz. 1908. október 4—11. 22-23.)

A szomorú pillangó

Sápadt arcát kifesti pírra, Bágyadt szeménél két vonás, Aszott mellére rá van irva Halálos végű sorvadás.

Selymes ruhája rezgve zörren, Sötét haján tollas kalap, Mentében férfiak közt többen Kacsintnak rá, ha elhalad.

Fonnyadt kezét keztyübe rejti, Fülében gyémántkő ragyog, Mint lepke éjjel körül-lejti A lámpasort és andalog.

Sohase vig; arcán a bánat,

Az életundor ott tanyáz.

Férfi nem látta még vidámnak, Pedig van ismerőse száz.

Egyik csak int, a másik csalja, Durván beszél a harmadik,

Az utcák véne, fiatalja Mind jól tudja, hogy hol lakik.

542