Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Portrék – Lágy fényben - REVICZKY GYULA

Mosolygott mindig, hogy ne lássa senki Hű lelke mily beteg;

Mi búja volt? Olvasd a régi dalban: „Meghalt, mert szeretett!”

(1811. Ábrányi Emil újabb költeményei 1816-1881. Budapest, 1881.168-169.)

[Rózsakinálás, zene mellett...]

REVICZKY GYULA

Rózsakinálás, zene mellett Az ördögé lett ifjú lelked,

És kezed most virágokat,

Ajkad meg csókot osztogat.

Náladnál semmivel se jobbak Neveztek csúf szóval bukottnak. Kimondtam én is azt a szót,

S nem volt rá semmi válaszod.

Csak rám hajoltál, hogy ne lássam Két arczod’ kipirulni lázban. Félénken súgtad s reszketőn: „Rád haragudni nincs erőm!”

Koldúsa koldusabb világnak! Borulj reám; én szánva szánlak. Lelkem a porban is megért, Szeret s megáld hű szívedért.

(Hazánkfia, 1880. január 24. 4. sz. 2.)

540