Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Portrék – Lágy fényben - ÁBRÁNYI EMIL: Perdita temetése

Imád, átkod nem érdekel mást S csak kicsúfolnak könnyedér’!

Nincsen remény, nincs irgalom. Nem kérdi a világ, vajon Selyemben halsz-e meg vagy éhen, Átokkal hervadt ajkadon.

Légy vidám vagy kétségbesett: Pokolban élni végzeted. Zárdába, vagy kórházba menni: Egyforma vétek s bú neked!

(Szegedi Napló, 1881. június 11. 132. sz. 1.)

Perdita temetése

ÁBRÁNYI EMIL

Meghalt? Vagy alszik? Várja, hogy sirassuk S aztán kaczagva ébred?

Virágok rajta ... úgy simulnak hozzá Mint búcsúzó testvérek ...!

Az ablakon kémlő fecskék koezognak, Elköltöző csoport ...1 11 ívják magukkal boldogabb hazába A kedves kis botort ...!

t Költő, műfordító, újságíró (1851-1920). Több költeményében megverselte a bukott nők kiszolgáltatottságát és az irántuk érzett részvétét (Perdita temetése; Teréz,. 1884).

539