Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Portrék – Lágy fényben - REVICZKY GYULA
[Lelkedbe ádáz végzeted...]2 REVICZKY GYULA Lelkedbe ádáz végzeted, Rút szégyenfoltot égetett. Hiába élsz, virulsz, mosolygasz: A nagy világon nincs helyed. Légy ezéda,3 kéjsóvár, ledér; Légy szűzi, tiszta: egyet ér. 2 A vers Reviczky (1855-1889) perdita-ciklusából való. Reviczky hosszabb ideig együtt élt egy prostituált lánnyal, aki legsanyarúbb nyomorgása közben némi megnyugvást és időleges szállást is nyújtott neki. A nő a Steinitz-féle mulatóban, illetve tánciskolában dolgozott. Tóth Béla, Reviczky jó barátja így emlékezett rájuk: „A miss, ügy hívták. Én mindig angolul beszéltem szegénnyel. Valamelyik indiai brit szigeten született. És növendéklyányka korában ide, Budapestre sodrottá őt az élet árja; bonnenak egy nagy úri családhoz. A családban volt úrfi is, És egy téli este, mikor a kegyelmes asszony mindent megtudott, a kezére csavarta az angol rima haját, aki az ő egyetlen fiát, a jámbor, tiszta ifjút elcsábította, és úgy dobta ki.... Mikor én a misst először láttam, ama mauvais lieun, ahova mi hajnalonta sört inni jártunk, az újságírás gályarabságából felszabadulva, akkor a miss már a nyomorúságtól összetöpörödött, megvénült teremtés volt. Csúnya. De arcán még ott a világbiró nagy faj erős, nemes vonásai; és utolsó fuvalma a pirosságnak, annak a dús angol pirosságnak, melyet a roastbeef, a felséges sör, a gyermekkor óta mindennapos hidegfürdő és a bölcs brit hygiene ad az ő minden erejével. A miss!... Öt, a szegény kis rútat, a hervadtat, csak azért tűrte meg a táncterem nagytekintélyű igazgatója, hogy a személyzet népesebb legyen, Színházi fogás. ... A miss, ha sejtette, hogy van egy kis pénzem, hajnali négy órakor mindig rántott csirkére éhezett. A chicken! S mikor kérte, nem az éhség szólt a szeméből, hanem a félelem. Vajon megkapja-e? Drága étel az. Rántott csirke, hajnalban, egy forint húsz krajcár vagy mennyi! Drága és fontos. Mert az igazgató, derék fővárosi adófizető polgár, mégis látja, hogy a miss nincsen itt hiába. Tehát tovább tűrhető. Szolgálja az üzleti érdekeket.... És mikor Reviczky beleszeretett ebbe a csöpp nyomorúltba, az én rossz szám arra a tréfára nyílott, hogy most a csúnyaság ördöge tapsol a pokolban, mert ehhez fogható rút emberpár még nem került össze ezen a világon. így beszélt az én rossz szám. De lelkem mást gondolt. Imádkozott. Add, uram, hogy az a szegény, beteg fiú csak egy pillanatig is hihesse, hogy Perdita szereti őt." (Reviczky Gyuláról. A Pesti Hírlap eredeti tárcája. Pesti Hírlap 1903. január 25. 25. sz. 4.) 3 Reviczky egész életében ragaszkodott a cz-s írásmódhoz. 537
