Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

Panorámaképek - MOLNÁR LAJOS: Az erkölcsök, a közegészség és a prostitutió

Az organismus minden része ki van réve a megromlásnak, az agy különösen, s az egész idegrendszer. Az ismert eredmények közül megemlíthetjük a bárgyúságot egész az esztelenségig s a paralysisnek különböző nemeit, magában a vakságot, siketséget s a szaglás és ízlés elvesztését. [...]

A közegészségügyről szóló 1876. évi XIV t.-cz. 80-ik §-ában elrendeli, hogy az orvos, ha ragadós beteg jut kezelése alá, ezt a hatóságnak bejelenteni tartozik. A törvénynek ez a rendelkezése az orvosok által nem hajtatik végre. És ez helyesen van így.

Mert ha a venericus betegségbe esett, kezelése alá jutott nőt az orvos a hatóságnak bejelentené, ez pedig a gyógykezelés folytonosságát ellenőrizné, hogy esetleg kényszereszközökkel is gyógyítás alatt tartsa a nőt, ez bajával sohasem jelentkeznék orvosnál. Ennek következménye pedig az lenne, hogy félelmetes módon megszaporodnék a bujakórban szenvedő, de orvosi kezelést igénybe nem vevő nők száma.

A beteg prostituált nő körülményeitől, lelkiismeretétől függ már most, hogy tudva betegségét, ennek dacára is érintkezik a férfiakkal, s szándékosan terjeszti e kórt. A prostituáltak gyengébb anyagi viszonyok között lévő része, amikor a megélhetés nehézségeivel küzd, bizonyára nem csinál lelkifurdalást magának abból, hogy mást beteggé tesz. Élnie kell s ez elég ok neki arra, hogy a lelkiismeret hangját elnémítsa. A másiknál talán a kárörömben, a bosszúban találhatjuk meg a szándékosan inficiálás okát. A harmadik pedig úgy vélekedik, ma találkozott először, többé úgy sem látja, akit szerencsétlenségbe sodor.

Magyarázatul, indító okul elfogadhatjuk mind a hármat, de hogy az okot tudjuk, az mit sem változtat azon szomorú tapasztalati tényen, hogy a megfertőztetés veszedelmének lépten-nyomon ki vagyunk téve, mert ismeretlen előttünk a megakadályozás módja. A romlottsággal szemben tehetetlenekként állunk s a pillanatnyi élvezet nyomán megmásíthatatlan szomorúság kél, mely a megrövidített életen át állandó kísérőül szegődött hozzánk.

Avenerikus13 megbetegedések ellen tett intézkedéseink vajmi kevesek. A közegészségügy rendezéséről alkotott 1876. évi XIV t. cikk 89.§-a az egyedüli intézkedés, mely következőleg hangzik:

is Dr. Doros Gábor meghatározása .4 mro egészségügy problémái című tanulmányában (szövegéből a részleteket lásd az 1. kötetben): „A századfordulón a klasszikus nemi úton terjedő betegségek közé a szifiliszen (syphilis, lues) kívül a kankót (tripper, gonorrhoea) és a lágyfekélyt (ulcus molle) sorolták. [...] Az első három kórt csak a múlt században tudták elkülöníteni egymástól, addig közös néven venereás betegségeknek (lues venerea, morbus venereus) hívták őket - a betegség megszerzésének legjellemzőbb módjára utalva - a szerelem istennőjének, Venus nevének alapján.” (Budapest, 1928.13-16).

78