Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Panorámaképek - Az obszcen Budapest
ellen, mely Budapesten egész szemérmetlenül terpeszkedik szét, s a kultúra, az europeizmus és modern fölvilágosodás ürügye alatt többé-kevésbé obszcen mutatványokkal hinti szét a magyar életben a léhaság, a korhelyke- dés, a demoralizáció és a szemérmetlenség magvait. A józan és tisztességtudó magyar kharakter nevében kell tehát tiltakoznunk ez ellen a „műveltségi” irányzat ellen, mely a nyugati élet hitványságait és alacsonyságait importálja közibénk, mint ahogy annak idején a 27 kr[ajcá]os selejtes árucikkek s ezek boltjai fertőztették meg a mindennapi üzleti élet szolidságát.... Az ember az ékes nyakkendőn kezdi - mondja egy francia közmondás - és végzi a kötélen. Az obszcenitások miatt való nyugtalanság régi dolog. Képviselőházbeli interpellációk kellettek mindig hozzá, már vagy tízszer, hogy a rendőrség az optikusok és antiquariusok boltablakaiból beszedesse a szemérmetlen képeket és aljas nyomtatványokat. Akárki láthatja azonban, hogy azok megint csak ott vannak a közönség szemei előtt. Ez a város éppen nem erkölcsös és az üzérkedésnek olyan szemtelenségei tenyésznek benne, amilyenhez fogható az egész kontinensen nincs. Maga a hatóság annyira megszokta ezt a „műveltségi légkört”, hogy a köztisztesség elleni támadásokat észre sem veszi. Vagy nem parádézott-e Chimar hercegné sértetlenül végig a maga Jancsijával a budapesti kávéházi ifjúság (az új nemzeti produktum) lelkesedése és röhögése közt egész Budapesten? Obszcen fényképei és plasztikai állásai nem itt fcrtőztették-e meg hónapokon át a közérzést? Nem itt, az orfeumok fojtott légköréből sarjazott-e ki az a nagyszabású és komplikált zsarolási kísérlet, mely a szerb királyt vette célba -, szégyen! - a közönség egy bizonyos részének élénk helyeslése közt, a revolverzsurnalisztika szokatlan tevékenységével. Külföldön járva pirulva láttuk, hogy a legutolsó külföldi orfeumokban és zengerájokban budapesti női celebri tások mutogatják meztelenségeiket s „Budapest” neve a plakátokon úgy szerepel, mintha itt volna a nuditások és szemérmetlenségek akadémiája. Nekünk a kultúra eme terén van már bizonyos hírnevünk is, el egészen Argentínáig, ahol az innen exportált szerencsétlen asszonyi teremtéseket egyszerűen „hungarának” hívják, adassék hála annak a fehér rabszolgakereskedésnek, ami ellen sem törvényes intézkedéseink nincsenek, sem diszkrét hatósági beavatkozásunk. Budapest fedői, ec;y olyan de- MORAI.IZÁCIÓ ILI APA ÁRAD NYUGAT FELÉ, AMI EGYENESEN A NEMZETI BECSÜLETET ÉRINTI. (Pesti Hírlap, 1899. november 26.) 64
