Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Panorámaképek - SCHMITT JENŐ HENRIK: Friedrich Nietzsche két világkorszak küszöbén. Éértelmezési kísérlet egy új világnézet fényében
Friedrich Nietzsche két világkorszak küszöbén (Értelmezési kísérlet egy új világnézet fényében) SCHMITT JENŐ HENRIK4 [...] Itt érhető tehát tetten a hatalomra és élvezetre való csillapíthatatlan törekvés: a pompás áliatember. Mértéktelenségénél fogva ez az alak démoni jelleget kap. Az érzéki hatalomelv, amely a tömeget az egyesnek akarja alávetni, csak a kizárólagosság, a gőgös Én formájában nyer értelmet, aki a tömeget megveti, hogy aztán jó lelkiismerettel megtörje és széttapossa. Csak a külső erőszakuralom formájában van értelme, amely a tömegeket a halálra félemlítés eszközével tartja kordában. A hatalom gátlástalan, könyörtelen, kegyetlen, félelmet nem ismerő, és éppen ezért félelmetes akarása jellemzi ezeket az egyéneket, akik ily módon az egészen külsődleges, állatias, életért folytatott küzdelemben is mint erősebb akaratúak érvényesülnek. És ez az individualitás, mint teljességgel érzéki individualitás csak -à természetben, nem pedig azon túl fejlődhet ki. Ennélfogva ennek az individualitásnak a fejlődése az erősebb akaratú fejlődése a létért való természetes küzdelem sodrában. így kínálja a darwinizmus a megfelelő elképzelést a semmiféle életidegen elv árnyékától el nem homályosuló és el nem gyengülő, önhatalmú, érzéki individualitás nietzschei gondolata számára. Míg azonban az emberi individualitás, ahogy a valóságban mutatkozik, állatias mivoltában szükségszerűen nyomorúságos, szánalmas marad, annak semmisségébe süllyed el, és éppen az említett léttagadást hordozza magában, addig a valós, önhatalmú, isteni individualitás képe egy távolabbi jövő képébe vetül. Ebben az állati emberben ugyanis annál kevésbé mutatkozhatik meg, minthogy az effajta ember nem mint magasabbrendű, hanem mint par excellence elfajzott, beteg állatiság lepleződik le. Emiatt Nietzsche itt egy magasabbrendű faj elképzelését alkalmazza, amit még ki kell tenyészteni, a faj természe4 Újgnoszticista íílozófus, gondolkodó (1851-1916). Pályáját a német idealizmus tanulmányozásval kezdte. Élénk szellemi kapcsolatban állt Tolsztojjal. Kant transzcendentális filozófiája, Nietzcshe esztétikája és Tolsztoj Krisztus-vallás gondolatának alapján kimunkált világnézetének alapja az ideális anarchizmus volt, mely óriási hatással volt Komjáthy Jenőre, Juhász Gyulára, Szabó Ervinre és a gödöllői művésztelep alkotóira. 56
