Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók
amelynek közép-európai elosztóközpontjává mindinkább Magyarország vált. Megakadályozására csak felemás és szűk körű megoldást jelentettek az 1909-ben a legfelső politikai elit támogatásával, Tisza István miniszterelnök és Prohászka Ottokár katolikus püspök vezetésével létrejött A Magyar Egyesület a Leánykereskedés Ellen elnevezésű és a többi nőmentő és nő- segélyző jótékonysági mozgalom. Még akkor is, ha a prostituáltak megmentésére igaz lélekkel és lobogó hittel hívta is a frontvonalba honfitársait a mozgalom egyik jelese, Ruffy Pál: „Legyünk éberek. Eltiport embertársunkat emeljük vissza az emberi méltóság arcvonalába. ... Magasra a pajzsot! Csapásra a pallost! Előre!”46 A nagy harc, az első világháború utáni mindennapokban - mely harcot végül kétségtelenül mégsem a prostitúció ellen vívtak meg - Szatmári Mór a prostitúciót és a prostitúcióval együtt élő bűnöket már-már apokaliptikus erkölcsi szimbólummá emelte: „Ne szépítsük a dolgot. Züllött erkölcsök korát éljük. [...] Az anyagi lerongyolódás mellett az erkölcsi és nemi kol- dusság is rajta van a nagy tömegen. A becsületes munka mintha elvesztette volna értékét: az emberek a bűnökben keresik az anyagi boldogulást. [...] Isten őrizz, hogy ez ne csak átmeneti állapot legyen! Ha maradandó, állandó lenne, nincs az a politikai bölcsesség, mely megmenthetné Magyarországot a végpusztulástól. [...] Hinnünk kell, hogy lassankint a rend és törvényesség kiöli a társadalom organizmusából a bűnökre csábító gonosz hajlamokat, s az emberek megint a becsületes munka eredményei után vágyakoznak. Az, hogy a kor beteg, nem csak rólunk, mondható és az sem igaz, hogy a múlt mindig tiszta erkölcsi verőfénnyel tündökölt. A nagy magyar közvélemény mindig felháborodással kísérte a gazságokat. Az úgynevezett közéleti korrupció is csak bizonyos köröket kapott el. A nagy erkölcsi züllés csak az utóbbi időkben hatalmasodott el. Oly veszedelem, mely ellen minden becsületesen érző magyar embernek küzdenie kell.”47 A világháború alatti és utáni időkben a kétpólusú (közegészségügyi és közrendészeti) prostitúciós felügyelet - mint annyi minden - már soha ki nem heverhető sebet kapott, s visszaállítására, szigorú betartatására és az ellenőrzés visszarendezésére tett kísérlet is kevés történt. A bordélyrendszer hivatalos megszüntetésével megszűnni látszik a kormányzatilag vállalt, rendszerszerű és szisztematikus stratégiai eljárás a prostitúciós ipar teljes körű felügyeletére, a hatóságok csak a bizonyos részterületeken (pél46 Rufy Pál: Küzdelem a leánykereskedés ellen. In Az igazságügyi és közigazgalási tisztviselők részére 1913. évi október 1-15. napjain rendezett III. jog- és államtudományi továbbképző tanfolyamon tartott előadások. Budapest, 1914. 465. - Dr. Rufy Pál miniszteri tanácsos, a magyar királyi állami gyermekmenhelyek országos felügyelője volt. 47 Szatmári Mór: Erkölcsi züllés. Detektiv, 1920. október 27. 43. sz. 2-3. 43
