Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók

diki népszámlálás szerint a nők kisebbségben voltak, most az arányszám 107,2-vel állapíttatott meg. Semmi kétség tehát, hogy a városokban a nők aránya sokkal nagyobb, mint az országban, egy tény, mely a városok társadalmi életében elég erősen tükröződik vissza. E jelenséget bizonyára aligha kell titokszerű élettani törvényekben keresni, hanem leginkább azon tényben, hogy a városokban levő idegen népességnek egy főrészét a városokban alkalmazást kereső nőcselédek képezik.”39

A nőváros a fikciós és a hétköznapokhoz köthető textusokban is sajátos kétarcúságában jelenítődik meg; amely ellenállhatatlanul magához vonzza, de közben el is emészti és tönkre is teszi lakóit és rajongóit. írók, költők és a korabeli zsurnaliszták sokasága ábrázolta a fővárost Janus-arcú szfinxként, mutatta be ördögien csábító külsejű és erejű, de kiismerhetetlen vagy éppen hisztériásán kegyetlen, lelketlen, csalfa nőként. De a jellemzések megrajzolt portréi sohasem a megszokott és társadalmilag elvárt női szerepben ábrázolták ezt a „kőasszonyt”. Az ellenállhatatlanul vonzó nő alacsony származású, és nem a családban helytálló anya, háziasszony vagy feleség arca néz ki a megrajzolt képmásokból ránk, hanem a romlott nőé.

Ahogy Lux Tér ka40 az 1908-ban megjelent Budapest című regényében megrajzolta: „És itt csapja be a könyvet az olvasó. Végignézte Budapestet. A szép, kedves, elegáns, könnyű erkölcsű, okos, raffinált Budapestet, aki csodás karriert futott meg. Az anyja tót napszámos-asszony, az apja sváb pallér s ő maga, a borzas, repülő hajú, mezítlábos kis Schneider Páni, előbb a Rácváros utcaporában játszik, később a hajdani Szent Péter külvárosban, részeg lókupeceknek és halkereskedőknek énekel, még később a mostani Gizella-téren, a német-színházban, aztán magyar kokott lesz belőle és az emberek megszámlálhatatlan légióját őrli össze szép fogával.

Ez a mi Budapestünk. A milliószor elátkozott, megvetett, kipellengérezett, gyűlölt, bemocskolt: kőasszony, aki gúnyos, hunyori szemével hidegen, biztosan néz maga elé, anélkül, hogy az ujját is megmozdítaná. Nincs rá szüksége. Ezren feküsznek lába előtt, holtan, véresen, mocskosán, koldusán, az ő fanatikus szerelmesei, kiket ő tett tönkre, ő szívta ki a vérüket, agyvelejüket, ő ropogtatta össze a csontjukat, ő cifrálkodta el a vagyonukat s azután ellökte őket magától. És jöttek az új hódolók, az új őrjöngők, az új szerelmesek és megismétlődik, nem, folytatódik az asszony munkája, aki embervért iszik, aranyat eszik és két karját hívogatóan, csábítóan nyújtja ki az ország négy sarka felé.

39 Földes Béla: Városaink és a városi lakosság életviszonyai az utolsó népszámlálás alapján.

Budapest, 1883. 12.

40 Valódi neve Szőllősy Györgyné Dancsházi Oláh Terka. Csak 1889-es válása után kezdett írni.

39