Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók
időt töltöttek a gyorsan épülő és fejlődő nagyvárosi nyilvánosság új tereiben. Üzleteket jártak, szórakozó- és vendéglátóipari helyekre nyitottak be, színházi, kávéházi és mulató előadásokat látogattak, fogyókúráztak és sportolni kezdtek, korzóztak, fürdőre jártak és fényképezkedtek, női újságokat járattak és női olvasmányokat vásároltak a könyvkereskedőnél vagy éppen házastársnak kínálták magukat a házasságközvetítő egylet asztalánál. A külsődleges változások évtizedek alatti megsokasodásával és feltornyosulásával azonban a polgárosodás útjára lépő nő - a privát szféráját mind többször elhagyva - mégis egyre kevésbé csak a család házvezetőnője, anya, múzsa, férjét ösztönző és szellemi társ; mindinkább egyedi tulajdonságokkal bíró, hús-vér ember lett. Önálló egyéniséggé kezd alakulni, aki - ad abszurdum - akár önmagát (sőt családját) eltartani tudó, pénzkereső ember lesz; tanulni, dolgozni, alkotni, olvasni, szórakozni és szeretni (és még annyi új dolgot), és a végén még politizálni is akar vagy kényszerül. A nők valóságos térnyerése azonban, azaz joguk a tanuláshoz, a felsőfokú oktatáshoz, a nőképzéshez, a széles spektrumú munkavállaláshoz, a politikai képviselethez, majd a választójoghoz a dualizmus első évtizedeiben még csak szűk körű s kevésbé látható. Számos területen még csak a mélyáramokban indult meg, s a két háború közti viharrá dagadó emancipációs folyamatnak ekkoriban még csak esőcseppjei formálódtak. Hiába azonban, hogy az áttekintett időszak még csak a kezdő lépéseket tette meg a nők emancipálódásának hosszadalmas folyamatában, de — ma már biztosan tudjuk - a nők nagyvárosi (majd összetettebb társadalmi) térnyerésének 20. századi diadalához ezek mégis elengedhetetlenek voltak, s az előkészületek, az erőnyerés, az elérni kívánt célok és azok elérésének módozatai és kiérlelésük nagyon sok területen megkezdődött. A 19. század utolsó harmadában a nők - természetesen az előttük álló lehetőségek roppant különbözősége szerint nagyon változó - önképe is még csak kialakulóban volt. Külön nehézségnek számít, hogy szavakban és szöveges formában történő megfogalmazása a korban még igencsak szűk körű, s így a női szerepváltásokról még néhány évtizeden át sokkal kevesebbet mesélnek a nők. Egyelőre még jóval inkább a férfiak szavaiból állíthatók össze a kérdés megválaszolására fogalmazott válaszaink, s a századvégi nőket - a 20. század első harmadáig - sokkal inkább még csak a férfiak tükörképében látjuk és láttathatjuk. Vitathatatlan, hogy idővel az arisztokrácia tagjai közt is egyre több szerepváltó nőt találunk (ők elsősorban a művészetek és a színház világába lépnek be), valamint a polgárság lányai közül mind többen találtak már elfogadott polgári női foglalkozásokat (trafikosné, könyvárus, vasúti alkalmazott, varrónő, kalapos és telefonos kisasszony, nevelő- és tanítónő, tisztvise36