Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Központossági hiba - Kártyabarlangok Budapesten
Kártyabarlangok a fővárosban A napisajtó nagy része kikel azon hallatlan közöny ellen, melyet a főkapitány a szerencse-játékok ügyével szemközt tanúsít, és ezáltal korcsolyát köt az elszegényedés sarujára. Az ellen, hogy magas állású vén urak, köny- nyelmű fiatal pazarlók úsztatják el magokat a regényes „rouge et noire”14 vagy „roulette”-asztalon nem szólalunk fel; mert a felszólalás nem segítene a dolgon, miután e rablóbandák úgy vannak szervezve, hogy az igazságszolgáltatás akarná megnyitni az ajtót, az én házam az én váram képezné a reteszt. A zöldasztal hősei, kik a „régi jó urak” elszegényedésének szerzői, igen jól tudják a mi gyenge rendőrségünk figyelmét kijátszani, sőt e tekintetben a gyanúsítás rossz szelleme ijesztően susogja a közönség fülébe, hogy a rendőrség nem avatkozik bele; mert szereti Richard Richardot. Ali korántsem adunk e gyanúsításnak egész terjedelmében hitelt. A francia játékbarlangok mintájára különben a pestiek is bírnak figyelő rendőrséggel, kik sokkal ügyesebbek állami kollégáiknál. Hajói emlékezünk, egy ily bank felfedezése alkalmával a roulette-gép a háziasszony hálószobájában ennek párnái alól került elé akkor, mikor a háziasszony is az ágyban feküdt. De ezt a felfedezést sem a rendőr ügyes felfedezésének, hanem inkább árulásnak lehet köszönni. A játék jelenlegi állása a demokrácia éltetője, amennyiben az arany után való vágy a bérces Erdély egyik irodalmilag is ismeretes bíróját is banktartásra buzdítá. Ezen kívül van még az ismeretes Alegyeház utcai bank, hol egy igen jól ismert ügyvéd forgatja a gépet. Az ide való bejutás nehezebb, mint egy szabadkőműves páholyba, természetes így, hogy a zárt ajtóknál folytatott nyerészkedést felfedezni nem lehet. Nem is szólunk mi ezekről, hanem a szabadbemenetűekről, például délután 3-4-ig a Bálvány utcai15 „trente et quarante”,16 melynek ügynöke egy elbocsátott titkos rendőr. Továbbá az éjfélben megnyíló „hétválasztói nasibank” az Aranykéz utcában, hol cselédek, fiakkerosok dobálják el keresményeiket az ügyesen keverő „doctor” biztatásai közben. Ugyané helyen van egy tekeasztal is, mely a maga nemében Afagyarországon páratlan. A tekeasztal végén érclemez nyílásokon vörös és fekete számok vannak, melybe egy golyót dob egy ügyes kellner,17 ki sohasem hibázik. Ha vörös számba esik, a közönség nyer, ha feketébe, úgy a dobó, természetes, hogy a golyó a vörösbe sohasem fut. 14 Azaz: „piros és fekete”, a 17. századtól ismert, a vak szerencsére bazírozó kirakós kártyajáték, szerencsejáték. 15 A mai Október 6. utca. 16 Azaz: „harminc és negyven”, más néven: a rouge et noir. Vö. a 14. jegyzettel! 17 Azaz: „pincér”. 368
