Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

Mélységélesség. Egyedi felvételek - SZALAY ÁGOSTON: A leánykereskedelem titkaiból

cül kérte ki magának, hogy zavarják, de végül is látnia kellett, hogy az üres handabandázással semmire sem megy.- Igazolja magát - mondottam neki -, mert különben kénytelen leszek előállítani a főkapitányságon.

Kényszeredetten vette elő az útlevelét, amelybe gyorsan betekintettem. Az útlevél utolsó oldala mellé papírlap volt betéve, rajta négy női névvel.- Mi ez? - kérdeztem tőle.

Zavarodottan dadogott össze-vissza, majd pedig anélkül, hogy figyelemre méltattam volna, rászólottam:- Hol vannak a leányok?

Amikor látta, hogy hiábavaló a kertelés, beismerte, hogy a négy nő már a vonaton ül, mindegyik külön szakaszban, s egyik sem tud a másikról és arról, hogy valamennyien közös sorsnak néznek elébe.

Karajanov kíséretében sorban fölkerestem a leányokat, s leszállítottam őket a vonatról. A leányokat bevittem a pályaudvari őrszobára, a férfit pedig egy rendőr őrizetére bíztam azzal, hogy gondosan ügyeljen rá, amíg visszatérek.

Az őrszobában egy pár kérdést intéztem a nőkhöz, akik elmondották, hogy apróhirdetés útján ösmerkedtek meg a törökkel, aki szép termetű, fiatal leányokat keresett abból a célból, hogy táncosnőkké képeztesse ki őket. A kültelki kávéházban találkoztak a férfival. Ott tudták meg tőle, hogy Konstantinápolyba akarja vinni őket, ahol egy Alhambra című mulatóhelynek a tulajdonosa. Csábító színekkel írta le előttük a mulatóhelyen folyó víg életet, vasúti jegyet és előleget adott útiköltségre, s ezzel is nagy bizalmat ébresztett maga iránt. Most kellett volna útra kelniök, s a naiv tkrkmtkskk alig akarták elhinni, hogy veszedelmes leánykereskedő karmai közt voltak.

Ezután sietve tértem vissza a rendőr őrizetére bízott férfihez. Megdöbbentő hírrel fogadott. Amíg a rendőr a telefonhoz lépett, a veszedelmes ember megszökött, kalapja és csomagjainak hátrahagyásával. A so- kadalomban elkeverődött és nyomtalanul eltűnt. Tombolni tudtam volna, de mit segített ez. Tűvé tettük az egész pályaudvart és a környékét, de nem tudtuk megtalálni. Csüggedten állapítottam meg, de jól sejtettem, hogy ennek aligha fogok még egyszer a nyomára bukkanni.

A négy leányzót nem engedtem el, a főkapitányságra vittem őket, magam pedig kisiettem Kőbányára, hogy kikérdezzem Karajanov állítólagos feleségét és megállapítsam, vajon nem bújt-e meg ott kinn ez a körmönfont lélekkufár.

(2. rész, Detektiv, 1921. október 26. 43. sz. 4-5.)

335