Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

Mélységélesség. Egyedi felvételek - A budapesti magyar királyi államrendőrség

zésnél, észrevehető változást nem idézett elő erkölcsrendészeti szempontból. Ez természetes is. A bordélyházi kéjnők összesen 10-12%-át teszik az összesnek. [...]

Ott, hol 1908-ban még kétszer annyi bordélyüzlet létezett, ma ellenben kiszorították a prostitúciót Budapestnek a legszebb részeire, úgy, hogy ha egy család bármelyik színházba vagy mulatóba menet vagy jövet, megbotrán- kozva kell azt tapasztalnia, hogy száz meg száz „bárcás”, „egészséglaposok” egyik-másik vendéget az utcán fogdossa; s a legtrágárabb kifejezésekkel és perversitási ajánlatokkal áll elő; amit pirult arccal kell végighallgatni.

Ezt az előnyt biztosította magának Budapest ma, hogy Európában az utcai erkölccsel első helyen áll. [...]

A Nyár utcai Hungária-fürdő23 ellen a környékbeli lakosoknak állandó volt a panaszuk, mert a fürdő voltaképpen találkahely és vígan burjánzik ott a prostitúció. A Hungária-fürdő környékének polgársága mozgalmat indított a fürdőben fényes nappal burjánzó prostitúció meggátlására s a rendőrség néhány nap előtt négyezer korona bírságra ítélte a tulajdonosokat, Ringeréket, ezekért az erkölcstelen üzelmekért. A mozgalom eredetileg a fürdővel szomszédságban lévő polgári fiú- és lányiskola igazgatójától indult ki, akinek helyettese, Augusztin Oszkár tanár a következőket mondotta el:- A Hungária-fürdőben és a fürdő környékén egészen nyílt undorító prostitúció folyik. Jó ízlésű ember messziről kerüli ezt a vidéket, amelyet déltájban is, tehát világos nappal valósággal megszállva tartanak a pénzért vásárolható szerelem rendőrileg nyilvántartott párái. Ezek a nők kihívó - helyesebben behívó - magaviseletükkel állandóan veszélyeztették a környék lakóinak erkölcsi épségét s szerelmi üzleteiket a fürdőben bonyolították le. Ezt az állapotot lehetetlen volt tovább tűrni. Elgondolni is rettentő, hogy a főváros kellő közepén egy leányiskola közvetlen szomszédságában ilyen botrányfészek legyen, ahol nemcsak a járókelők vannak a legocsmá- nyabb kínál hozásoknak kitéve, de az iskola serdületlen leánykái és fiúnövendékei a legerkölcstelenebb, legaljasabb példákat látják maguk előtt. Az

23 A közfürdő a mai VII. kerületi Dohány utcában állt, Pest harmadik fürdője volt. 1897-ben új tulajdonosa a több fürdőszobás, külön vendégszobákkal és szeparékkal ellátott, belső kertes fürdőn nagy modernizálást hajtott végre. A megújult fürdőben a Nyár utca felől nyílt a kőfürdő, a hatvan kád- és a négy gőzfürdő, a Klauzál utca felől pedig a gyógyvizes népfürdő várta a vendégeket, ezerötszáz kabinnal, büfével és külön úgynevezett divatosztállyal. 1907- től 1910-ig az épület újabb bővítésekkel gazdagodott; bécsi szecessziós stílusú, gyönyörű és korszerű fürdőházat építettek hozzá, melyben egy úszóversenyek lebonyolítására is alkalmas, oszlopos úszócsarnok is volt. Az uszoda üvegkupolája mechanikusan eltolható volt, így szép időben a vendégek a szabad ég alatt fürdőzhettek. Az épület nagy része mára elpusztult.

327