Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Rekeszzár - Napi jelentés Goldschmidt Terézia Szerecsen utca 41. szám alatt lakó bordélytulajdonos feljelentéséről - KÓBOR TAMÁS: Leánykereskedés
mit gondolnak ebben a dologban. Szerencsétlen leányok megmentéséről, lelketlen kufárok üldözéséről lévén szó, természetes szimpátia kél e mozgalom javára. Csakhogy ez a szimpátia amennyire jogos, annyira elhomályosítja az objektív ítéletet, s ne tekintsenek engem ellenzéknek, amikor ezt az ügyet szimpátia nélkül akarom tárgyalni. Természeténél fogva a mozgalom nem törekszik valami radikális eredményre. A leánykereskedelem ellen fordul, azaz, a magyar leányoknak a határon túl való elveszejtése ellen. Végső ideájuk az, hogy egyetlen nőt se lehessen a határon átvinni, aki külföldön erkölcstelen életre volna szánva. Nagyon szép cél: a ledérség maradjon itthon - nagyon üdvös eredmény, de a külföldnek üdvösebb, mint minekünk. Sajátságos jelenség, hogy a mozgalmak, bármely kérdésről legyen is szó, mindig ki tudják kerülni a bajnak igazi mivoltát, s mindig csak melléje dolgoznak. Nyomorról van szó? Nem arról tesznek, hogy ne legyen nyomor, hanem, hogy minél több nyomorgó legyen, akivel jót tesznek. Kivándorlásról tanakodnak? A probléma nem az: milyen viszonyok termelése mellett nem gondolnak az emberek a kivándorlásra, hanem az: mit kell tenni, hogy aki ki akar vándorolni, ne tehesse meg. Csak természetes, hogy a legutóbbi kongresszus filantrópjai, jogászai és közigazgatási kapacitásai nem a leánykérdésről, hanem a leánykereskedésről tárgyaltak. Pedig ez az igen csúnya mesterség, melyet okvetlenül üldözni kell, csak igen kicsi és alárendelt szimptómája az igazi bajnak. S itt aztán a mozgalomnak teljes meddősége előtt állunk. Amíg maga a baj megmarad, a szimptóma ellen hiába küzdenek, s ha sikerülne elérni a leánykereskedelem teljes leverését, ezzel egyetlen szerencsétlen leányt sem mentenek meg a szerencsétlenségétől. Mert az csak műkedvelő avatatlanság, amikor a lélekkufárokat mindáltalánosan csalóknak mondják, az áruját pedig becsületére tartó, félrevezetett és azután erőszakosan megrontott áldozatoknak. Ha csak azokkal kereskednének a lélekkufárok, akiknek nincs sejtelmük rendeltetésükről, nem volna érdemes az üzletet folytatni. A forgalmat éppen a tudók és a vállalkozók teszik jövedelmezővé. Akik rászánták magukat az erkölcstelenségre és tudva állanak be áruknak, ahogy a kivándorlók legnagyobb része is nem félrevezetett verbuváltak, hanem a szegénység nyomása alatt kivándorolni akarókból áll. Mármost mi lesz, ha a határszéli zsandár föltartóztatja a külföldre tartó gyanús fiatal nőket? „Vissza a becsülethez!” - kiáltják a filantrópok, pedig a valóság: vissza a honi pocsolyába! Mit gondolnak? Segítve van azokon a szegény leányokon, ha nem mehetnek ki az országból? Hiszen nem is akarnának kimenni, ha itthon maradhatnának. Még az a gyanútlan teremtés is, 269
