Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók
egyáltalán nem látszik utalni a másik fél, azaz a prostituált szolgáltatását megvásárló, a pénzt nyújtó, „sok személy”-re, valamint, mivel a nemi szolgáltatást kínálóra - korunkból visszatekintve - már professzionalizálódott munka- és pénzkeresőre tekint, ebbe tehát nem férhet bele a párkapcsolaton vagy a házasságon belül élők esetleges kvázi-üzletkötése, mely az egyik féltől anyagi juttatást vár el a másik nemi szolgáltatásáért. Mint ahogy az sem, ha a szolgáltató a szolgáltatást megválogatva, illetve ha szolgálatát csupán kevés vagy éppen egyetlen személynek kínálja fel - ráadásul korántsem biztos, hogy mindezt pénzért, s nem másféle anyagi ellenszolgáltatás fejében teszi. A Lédererénél sokkal tágabb fogalomértelmezés mindenesetre korántsem egyedülálló. A korabeli magyar prostitúciós szakirodalmi alapmunkákban, a 19-20. századforduló sajtóanyagának és a témához kapcsolható szépirodalmi alkotásoknak a jelentős részében radikálisan széles körű prostitúcióértelmezéssel találkozunk. A prostitúció egyik válfajának tekintik ugyanis a polgári családokban e korszakban szinte elfogadott házastársi hűtlenkedéseket is (a szeretőtartást, a házon belüli prostitúciót a cselédekkel, a házon kívüli prostitúciós szolgálatok igénybe vételét stb.) és a hivatalos társas kapcsolatokban elkövetett prostitúciót is (ha a nő a nemi szolgáltatását anyagi javakért szolgáltatja férjének, érdekházasságot köt stb.), s van nem egy olyan elemzés is, amely mindkét nem kölcsönös felelősségét is hangsúlyozza, illetve a házasságon belüli prostitúciót a házasságon kívüli prostitúcióval tartja egyenértékűnek. Fényes László például A társadalom és a nemi kérdés című írásában arra a kérdésre, hogy „ Tudjátok, hogy mi a családi állapot?" - a következő választ fogalmazza: „...a férfiak gazdasági helyzetük révén teljesen elnyomták a nőt. [...] Miután azomban a nőben meglevő individuális erő őt a minden tiszta szívéből utálja az egész monarchiát (bár megvan a véleményünk róla). Ragaszkodunk az anyagi ellenszolgáltatáshoz, ezért nem soroljuk ide a promiszkuitásban élőket, még akkor sem, ha jól körvonalazható előnyökhöz (vagy vélt előnyökhöz) jutnak is ezáltal. Az ügyfelek változó, sőt, bizonyos határok között válogatás nélkül kiszolgálandó volta a prostitúció egyik legfontosabb vonása. A prostituálta maga működési körén belül, előre meghatározott ár fejében mindenkit kiszolgál, persze a prostitúciós hierarchiában elfoglalt helyétől függően más és más igényeket azért támaszthat az ügyféllel szemben. Viszont nem számítjuk ide azokat, akik meghatározott személynek állandó vagy visszatérő módon alkalmi szexuális partnerei, s ezért ellenszolgáltatásban részesülnek. (Ha ettől a megkötéstől eltekintenénk, akkor némi cinizmussal végső soron a házasfeleket is egymás prostituáltjainak nevezhetnénk.)” Betlen ezután a prostitúció három főszereplőjét, a klienst, a prostituáltat és a prostitútort elemzi. In Betlen Anna: Törvény és prostitúció. Vitairat, http:// www.c3.hu/~szf/Szofi98/Sz98-02/Sz98-02-Area-3.htm 22
