Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Nagylátószög - BRICHTA KÁLMÁN: Budapestnek vesznie kell! Budapest – Szodoma
és Isten előtt ezrei e mérges viperáknak; kivetik bűnös hálójukat, mely bizton fog, melyet kikerülni nem lehet, megmételyezik a tisztalelkületűe- ket és tisztaszivűeket. Még a serdülő szűz ifjút, ki ártatlanul halad végig az úton, azt is meg fogják bűnsóvár kezeikkel s beavatják a romlás és süllyedés világába! De nem csak a Kerepesi úton gyilkolják le naponta a férfi szíveket, de még a következő utakon is. Budán: Horgony-, Ganz-, Gyorskocsi-, Bokor- és Viadar-utcákon. Pesten: Hímző-, Megyeház-, Bástya-, Lövész-, Rostély-, Molnár-, Plajnal-, Új-, 0-, Arad-, Szerecsen-, Lázár-, Rózsa-, Petőfi-, Kazinczy-, Nyár-, Szövetség-, Dohány-, Alsó erősor-, Aggteleki-, Népszínház-, Futó-, Német-, Gólya-, József-, Őr-, Templom-, Kölcsey-, Mester-, Liliom-, Tűzoltó-, Hölgy- és Kápolna-utcákon. Ezekben az utcákban vannak a híres kéjbarlangok. Sajnos, hogy jelenleg Budapesten már 54 ily kéjbarlangot, ily földi poklot és mindenikben legkevesebb 20 darab oly undok férget számítunk. Ezen barlangokban élő 1080 darab erénygyilkoshoz bátran számíthatunk még 920 strihre járót, íme 2000 darab él és élvez, zsarol és uralkodik! Ha ezen statisztika láttára sem indulna meg és ha zene statisztika hallatára sem gondolja meg a női nem, hogy valójában igen romlottnak kell lenni a férfi nemnek, mely ellátja e 2000 ingyenélőt, akkor nincs már szív a női testben. [...] Ott ültem egyszer, ily kéjbarlangban egy Gazé mellett egész éjjel, hogy lássam, mily romlott a világ. Este 8 órától reggel 3 óráig kétszázhatvan személy fordult meg és ezen nagy tömeg közt csupán 16 idősb férfi volt, a többi 20 éven aluli. És valóban könnyeztek a szemeim és vérzett szívem, midőn egy más alkalomkor két családos urat láttam megfordulni ott, oly családos férfiakat, kiknek családi viszonyait jól ismerem, kikről meggyőződtem, hogy csakis ők a romlottak vagyis az elcsábítottak, mert feleségük és gyermekeik igen becsületesek. Igen, míg e nyílt bordélyházakat Budapest területéből ki nem irtjuk, addig ez így fog menni továbbra is. Eziík a kúriák tkrjksztik az koksz viiAgisan a rosszat. Csak egyszer kell a férfiúnak ily aljassal összetalálkozni, akkor már meg van mételyezve; azon perctől kezdve csak romlás lehet erkölcsös életében, de épülés nem! Ezeket könnyen lehet felismerni, mert a legundokabb külsővel bírnak és ablakai nappal mindig be vannak függönyözve, mivel az éji madarak nappal alszanak, amidőn a becsületes ember a napvilágánál dolgozik. [...] (Budapest, 1891. 9., 10., 11.) 134
