Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Nagylátószög - A bűn fővárosa
veljen egy a köznapiság fölé emelkedni nem tudó blazírt, frivol, enervált nemzedéket! De hát végre is hiába vesztegetjük a szót, a belvárosból nem fogja a jómadarakat a rendőrség kipusztítani; az ellen panaszkodni már túlhaladott álláspont, s e soroknak egyéb célja van. Föl akarjuk hívni a belügyminiszter úr figyelmét egy körülményre, ami valóságos gyalázata fővárosunknak, s amire első sorban ugyan a rendőrséget kell vala figyelmessé tennünk, de tudjuk, hogy neki is van erről tudomása és mégis megtűri. Nem kevesebbről van itt szó, minthogy a főváros hemzseg az olyan kávéházaktól, ahol 10 órától este, reggeli 4-5 óráig kéjleányok tanyáznak, s űzik a legszemtelenebb orgiákat. E személyek először nem állanak orvosrendőri felügyelet alatt, de nem is állhatnak, mert hiszen nem tudni, honnan teremnek elő? Hová tűnnek el? Kísérettel jönnek, kísérettel mennek, a rendőrség az utcán még csak el sem foghatja. Másodszor demoralisálják a fiatalságot, mely az ilyfajta kávéházakat nagy előszeretettel látogatja. Harmadszor oly dolgokat művelnek e kávéházakban, amit még leírni is csak pirulva tudna tisztességes ember. (Kelet Népe, 1815. július 23.) A bűn fővárosa Ha nem akarjuk, hogy Magyarország fővárosa egy második Gomorrha vagy Sodorna hírébe jusson: akkor sürgősen szükséges, hogy a fővárosi hatóság érvényt szerezzen a prostitúció korlátozására vonatkozó határozatainak. E határozatok kivitelét mindekkoráig lehetetlenné tette a rendőrség. Kell tehát, hogy a főváros, mely majdnem ötszáz ezer forinttal járul a rendőrség költségeinek födözéséhez - rendelkezhessék ez irányban vele; habár megvalljuk, hogy még a legszigorúbb intézkedésekkel sem fognak sokra menni, mivel a prostitúció szükséges kifolyása a társadalom mai házassági intézményének, s mindaddig, míg a házasság mai formájában fennmarad és a házassági egyezmény nem a kölcsönös vonzalom alapján létesül, hanem társadalmi előnyök és anyagi függetlenség szerint szabályoztatik, addig a prostitúció ki nem küszöbölhető, mert a mai házasság tormája maga a prostitúció líLVIÍRli SARKALL... (Népszava, 1884. június 21.) 132
