Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Panorámaképek - SZÁSZ ZOLTÁN: Az örök női eszmény
többnej űségből s nem tartja maga számára megalázónak, hogy a férje nyílt, bevallott vásár alapján bírja őt, s a mohamedán államoknál még alacsonyabb fejlődési fokú társadalmak női szintén boldogan állnak be a vásárlójuk vagy elrablójuk igavonó állatjának. Egy török Nora valószínűleg csak olyan férjhez akarna feleségül menni, akinek nincs más felesége, s mihelyt egy feleségtárs kerülne melléje a hárembe, rögtön otthagyná az urát. A mohamedán nyárspolgárok pedig azt mondanák reá, hogy őrült vagy elvetemedett. A női erkölcs s így véle a nő eszménye tehát nagyon változó, s épp oly kevéssé lehet örök női eszményről beszélni, mint abszolút erkölcsről. Igaz, hogy a mi nemi életünk a többi többnejűség alapján álló vagy még alacsonyabb fokú társadalmakéhoz képest elég nemes és áldásos s egy vissza- zü 1 lés a háremrendszerbe, a nő lefokozása egy tiszta szülő- vagy kéjgéppé vészes hanyatlás volna, csakhogy ez a fölényünk minden más társadalom nemi rendjével szemben még nem bizonyítja a miénknek tökéletességét, javításra nem szoruló örök érvényességét. Pedig az uralkodó erkölcs és a hivatalos tudomány meg irodalom ezt vallja, s minden továbbfejlesztését a mai nemi erkölcsnek egy magasabb rendű nemi élet, a szabad szerelem felé bűnös törekvésnek bélyegez. Főleg pedig ha ez a törekvés a nők számára igyekszik megszerezni a szabad szerelem jogát. Mert hisz a természettől úgyis többnejű férfi nem mondott le a szabad szerelemről s ma is űzi. A legaktuálisabb, legirodalmibb női eszmény tehát ez a házasság mai erkölcsi egyedárúsága s a vele egybefüggő női nevelés, kötelező házasság előtti szüzesség egyéniség-feladó férj-uralom-tűrés ellen lázadó, magasabb rendű nő! Hogy ilyen alak valóságban még csak igen kevés számban jár közöttünk, sőt hogy egy csomó karikatúrája el is riaszt tőle, az nem fontos. Az se lényeges, hogy a legtöbb nő számára a szabad szerelem egy-kettőre való behozatala nem csak hogy nem áldás, de egyszerűen csapás volna, mivel ez a férfit megszabadítaná az elvirult hitves és gyermekek gyakran nagyon is kedve ellen való eltartása alól. Mert nem változtat ez azon a tényen, hogy a legnemesebb, legtámogatásra méltóbb irodalmi irány épp ennek az új típusnak a felkarolója, hanem csak azt jelenti, hogy nemcsak a házasság egy túlhaladott intézmény, hanem az, ami fenntartja, a mai gazdasági rend is az. Amíg ez nem változik meg, amíg a nő gazdasági önállósága elé temérdek törvény és főleg társadalmi előítélet tornyosul, addig a szabad szerelem a férfiaknak a mostaninál még szabadabb paráználkodását jelentené. Ha azonban a nemi élet fejlődését csak az egész társadalmi fejlődés egyik részének tekintjük, akkor természetszerűvé válik a szabad szerelem egykori, persze még kései elérkezése s akkori áldásossága. Nem mondom tehát, hogy az ellátást nyújtó házasságokban élő, egyé- niségtelen tucatfeleségek s a Szép Ilonka szerű szende szüzek, akik első, 107