Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Érzelem, élet és -mód a családban - Mátay Mónika: Haza a laposban. Egy 20. századi magyar család portréja
Epilógus Vajon közelebb jutottunk az iratokban szereplő személyekhez, s különösen főhősünkhöz, Lovas Bélához? Az élettörténet hivatalos és „magánhasználatra” készült dokumentumai mennyiben mutatják meg az életutakat és az egyéneket, akik mögöttük állnak? Lovas Béla kiváltképp rejtély marad. Mégoly alaposan adatolt és dokumentált biográfiájának összeszerkesztése nyomán is hiányérzetünk támad. Töredezett a kép. Az életútinterjú kitöltené, vagy inkább kitölthette volna a hiányzó láncszemeket. A családi levelezés és a hivatalos iratok áttanulmányozása után szinte több a kérdés, mint a válasz. A zárkózott, önmagába forduló személyiség az oka, hogy ilyen sematikus a portré, vagy a kor, amelyben élt, „vasalta” laposra az embert? A házasságok, gyermekvállalások mellett, amelyek nyilvánvalóan szabad akaratból született döntések eredményei, egyetlen valódi választásról beszélhetünk: Emíliáék emigrációjáról. De, amint ez a fent elbeszél- tekből kiderül, ezen a ponton is számos kétely megfogalmazható. Valóban érdemes elköltözésről, eltávozásról beszélni, amikor a távolból fenntartott kötelék ilyen nyilvánvalóan, mindent elsöprően erőteljes? Amikor az új-zélandi otthon kedvenc lapja a Kisdobos? A hazaihoz, az ismerthez való ragaszkodás személyiségvonás? Emília képtelen feltalálni magát az új környezetben, és inkább rekreálja a régit? Fél a kihívástól? Érdekes volna párhuzamos történeteket egymás mellé tenni a mindennapok szintjén. Talán jobban megértenénk, hol van az egyén és döntéseinek helye a saját sorsa alakításában. Többet megtudhatnánk arról, mennyiben alakítja saját maga az életterét, és mennyiben formálja az életét a külvilág, hol húzódnak a magánszféra és a közélet gyakran egybemosódó határai. Persze tágabb kontextusba is ágyazható ez a szürkeség, ami Lovasékat és Fehéréket jellemzi. Óhatatlanul is felmerül a kérdés: ez a magyar kispolgárság? Ennyire sodródó, képtelen a saját sorsának kovácsa lenni? Ennyire fantáziátlan és simulékony? Nyilván meghaladja egy mikroelemzés alkalmazhatóságát, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le. Nem ez a cél, a módszert sem erre találták ki. Az esettanulmány ugyanakkor nagyon is alkalmas további kérdések felvetésére. Végül engedtessék meg egy személyes megjegyzés. Csehov-mottót akartam választani a szöveg elejére. Újraolvasva a nagy klasszikust, rá kellett döbbenjek, a magyar valóság nagyon távol áll az általa megidézett világtól. Az ő hősei ugyanis - ellentétben az enyémekkel - akartak valamit. Legalább vágyaik voltak. 80