Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Érzelem, élet és -mód a családban - Mátay Mónika: Haza a laposban. Egy 20. századi magyar család portréja
tak. Ebben az is szerepet játszott, hogy Béla kifejezetten hanyag levélíró. A testvérei gyakran megorrolnak rá, amiért nem hajlandó válaszolni nekik. Pedig a szülei magas kort érnek meg: édesanyját 77, apját ennél is idősebb korában, 87 évesen érte a halál.101 Ennek ellenére, a gondosan felhalmozott dokumentumok között alig van nyoma levélváltásnak. Látogatásokra is csak elvétve került sor, a ragaszkodás a karácsonyi, postán elküldött csomagokban nyilvánult meg leginkább. Arra vonatkozóan sem találtam utalást, feljegyzést, hogy Bélát különösebben megviselte volna szülei elvesztése. Fehéréknél a rokoni kötelékek jóval szorosabbak, mint az Lovas famíliában. A lányokat, Ilust, Emíliát és Amálkát erős érzelmi szálak láncolják egymáshoz, és ez a szülőkkel ápolt kapcsolatra is áll. A családtagok közti kommunikáció folyamatos és szoros. Állandó a jövés-menés Rákoskeresztúr, Kecskemét és Makó között - testben és levelezés formájában egyaránt. A család — és ebbe beleértendők a nagyszülők és a felnőtt körű testvérek, sőt a gyermekeik is - totalitásként jelenik meg, az élet keretét alkotja. Minden családi rítus, legyen szó ünnepről, esküvőről, temetésről, keresztelőről, kötelező, de oltalmazó is egyben. A családtagok közötti kontaktus nem látszólagos, hanem nagyon is valóságos. Kölcsönösen támogatják, bátorítják egymást: önsegítő csoportként működnek. A szeretet, harag, hiány, fájdalom, csalódás, ragaszkodás megtapasztalt, megélt érzelmi Gyászjelentés. Idős Lovas Gergelyné, 1960. május 31. Gyászjelentés. Lovas Gergely 1969. január 8. m2 Fehér Pálné levele a lányához, Lovas Bélánéhoz. mek, amelyek olykor ki is mondatnak, vagy ha nem, a kontextusból nyilvánvalóan kikö- vetkeztethetőek. A gyerekkel kapcsolatos híreket mindenesetre igénylik a nagyszülők, sőt a nagynéni és a távolabbi rokonok is. Róza nagymama egy 1952 márciusában kelt levelében kifejezetten neheztel, amiért a lánya nem tudósítja elég gyakran az unokái hogy- létéről. Szemrehányást tesz, hiszen még arról sem tudott, hogy a kis Toncsi milyen súlyosan megfázott. Némi indulattal a hangjában sommásan csak annyit ír a lányának: Most legalább megtudod, mennyi fáradság egy gyerek nevelése.102 A levelekben szinte mindig szerepel valamilyen hír a gyerekek egészségével, tanulmányaival, viselkedésével kapcsolatban, a felnövekvő generáció egyértelműen a családon belüli kommunikáció kiemelt témája. A családtagok hálózata olyan, mintha mindannyian egy hiánypótló kereskedelmi cég munkatársai lennének. A háború utáni években a legnagyobb igény az élelmiszerre mutatkozik. „A zsír nagyon finom” - írja Emília vidéken élő szüleinek 1951-ben.103 Többnyire beszerezhetetlen gyógyszert kérnek és kutatnak fel a szükséget szenvedő számára. Az egészség-betegség kérdése kötelező állandó a levelezésben, életkortól független, folyamatosan számon tartják egymás baját, és folyamatos késztetést éreznek arra, hogy beszámoljanak a saját állapotukról. A fiatalasszony Emília egy évvel a házasságkötésük után részletesen, már-már él- ményszerűen ecseteli újdonsült férje baját 1952. március 22. 103 Puskás Andrásné levele a szüleihez. 1951. május 10. 72
