Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Fővárosi magántörténelem - Horváth J. András: Lesz-e múltad Kovács János? – személyes magániratok Budapest Főváros Levéltárában
Lesz-e múltad Kovács János?- személyes magániratok Budapest Főváros Levéltárában HORVÁTH J. ANDRÁS „ Meddig marad meg valakinek az emlékezete halála után?" - teszi föl az egyszerű, ám manapság egyre többször megfogalmazódó kérdést Nils Nilsson, neves svéd levéltáros a Comma című nemzetközi szaklap hasábjain, majd Zilahy Lajos, Mikor halt meg Kovács János? című novellájának ismertetésével válaszol rá.1 A novella hőse a harmincöt éves korában elhalálozott nőtlen asztalossegéd, Kovács János, akit néhány év után mestere is követ az árnyékvilágba, majd szállásadónője, végül egyetlen unokahúga is. Nevét két évtized múltán említik utoljára egy falusi kocsmában, ahol az egyik cimbora nevetve idézi fel katonakorából az esetet, amikor az egyik újonc alaposan beverte az üstökét a hálóterem kályhájába: Kovács János volt az. Emléke ezzel azonban még nem enyészett el teljesen, hiszen négy évvel később meg egy munkásasszonynak a halálos ágyán villant fel a fiatalember alakja, aki annak idején elvette a szüzességét. Ám a haldokló nem ejtette ki a száján a nevét. Egy évvel ezt követően a Kovács János adatait tartalmazó anyakönyvek hamvadtak el, amikor leégett a kálvinista tiszteletes háza. Majd egy hideg januári napon fejfáját lopták el tűzifának. Végül, sok év múltán, amikor az ügyvéd fia apja iratainak selejtezéséhez fogott, s persze kidobta a régi székek újrafé- nyezésével kapcsolatos elismervényt is, már valóban nem maradt utána semmi nyom. A kis papírfecniről leáztatta az eső nevének betűit, egyiket a másik után. Kovács János asztalossegéd ezzel végleg 1 Nilson, Nils: The Memory of a Person. Comma, 2004.1. sz. 179-182. old.; Pásztortúz, 1924. II. kötet. 13. sz. 112-113. old. 3
