Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Testközelben - Papp Barbara: Frontszolgálat, távszerelem (Egy tizenéves lány második világháborús levelezése)
vül sokat: az apa későbbi feljegyzései szerint a család összesen kilencszer változtatott lakhelyet 1945-ig, ugyanis nem csupán a két város között, de a településeken belül is mozogtak.20 Semmi adatunk nincs arra nézve, hogy a kislány különösebb jelentőséget tulajdonított volna a gyakori lakhely- változtatásnak: csak egyetlen naplóbejegyzése említi, hogy mióta nem írt a füzetbe, azóta már új helyen laknak, ám ehhez semmilyen kommentárt nem fűzött.21 Barátnői annál inkább kifejezték szomorúságukat az elválás miatt, s bár feltehetően nekik Klára is jelezte, hogy sajnálkozik, amiért ezentúl nem járnak együtt iskolába és csak jóval ritkábban találkozhatnak, ám személyes feljegyzéseiben ennek egyáltalán nem adott hangot. Barátnői azonban számos alkalommal jelezték, hogy mennyire nagyra tartják Klárát (alias Cunci, a Micaként aposztrofált lánykának: Cica), közelségét, barátságát. Egyikük, a Szentendrén megismert Éva, nagy örömmel újságolta, hogy hamarosan újra folytatja polgári iskolai tanulmányait, viszont megjegyezte, hogy ebben mégis az a legfontosabb számára, hogy reményei szerint régi barátnéja is oda jár majd. Ugyanebben a levelében azt is megemlítette, hogy gyakran álmodik Kláráról.22 Amikor végül mégsem kerültek egy városba, Margit arról írt, hogy osztálytársai kedvesek, de mégsem tud velük olyan őszintén no beszélgetni, mint ahogy Cuncival valaha. Csepeli iskolatársa, „Mica”, amellett, hogy 20 Uo„ Milkó Lőrinc feljegyzései a költözésekről. 21 BFLXIII. Z. A Kocsis-család iratai. Napló. 1940. június 3. 22 BFL XIII. Z. A Kocsis-család iratai. Herzlich Éva levele Milkó Klárához. Szentendre, 1940. augusztus 1. röviden beszámolt Klárának az iskolai eseményekről, háziállatai viselkedéséről, szintén gyakran adott kifejezést annak, hogy milyen sokat gondol „Cicára”, annak ellenére, hogy dolgai általánosságban jól mennek: „Az állatok is jól vannak. Csak te hiányzol nagyon” - írta a lányka.24 A kissé komikusán hangzó mondat-összetételben nyilvánvalóan nem „Cica” degradálását, hanem annak kifejeződését érezhetjük, miszerint saját komfortérzetéhez, szűkebb környezetéhez barátnője éppúgy hozzátartozna, mint imádott kutyái. A volt iskolatársak tehát sokszor hangoztatták, mennyire hiányolják a másik városba költözött Klárát, amit természetesnek tarthatunk, hiszen 12-14 éves bakfisok szoros baráti szálakkal kötődnek egymáshoz. Van azonban olyan elem is a lányok leveleiben, ami talán kevésbé jellemző a serdülőkori barátságok megélése és kifejeződése tekintetében. Miközben ugyanis mindkét barátnő számára igen fontos volt Klára, ő mintha kevésbé tartotta volna jelentősnek a velük fenntartott kapcsolatot. Minduntalan felvetik ugyanis, hogy az elköltözött barátnő rendre elmarad a válaszolással: bizonyára nem törődik már velük, új iskolájában új bizalmasokra lelt, s „az a nagy szeretet és egyetértés, ami közöttünk volt, elveszett,”25 mivel Cunci - ahogy az a levelekből kitűnik - néhányszor már valóban csak az örök harag-fenyegetésekre volt hajlandó tollat ragadni. A két „elhagyott lányka” 23 Uo., Visegrád, 1941. január 5. 24 Uo„ Tóth Anna levele Milkó Klárához. Csepel, 1939. 25 Uo., Herzlich Éva levele Milkó Klárához. Visegrád, 1941. január 5. 28
