Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében

kor kocsijáról le akartam szállni, azt a megjegyzést tette az utasok előtt egész hangosan, hogy maga már kapott az ilyen fogásokért, de még többet is kaphat.”29 A kalauz számára a pénz forrása ebben az esetben is az volt, hogy egy már használt jegyet adott el. Ezt a jegyet korábban valószínűleg az utasoktól kérte el leszálláskor, vagy a villamos padlójáról vette föl, majd adta el ismét. Ami igazán érdekessé teszi ezt a történetet, a munkás kinézésű utas segítsége a kalauznak, vagy másképpen szólva összejátszása a kalauzzal. Ebben a helyzetben az utasnak nem fűződött anyagi érdeke a kalauz fedezéséhez. Ez a fajta együttműködés ezért jóval több volt, mint passzív részvétel valamiben vagy az események egyszerű tudomásul vétele. Ez a kalauz tettenérését megakadályozó aktív szerepvállalás volt a villamos mozgó terében. Ami csak villamoson mint sajátos térben és helyen volt lehetséges, ahol a „figyelő szem” kényszerítő ereje nem érvénye- sülhetett. Egy olyan térben, ahol az ellenőr, azaz „a hatalom” mellett nem jött létre, nem jöhetett létre a jelenlévők egyetértő tekintetéből összeálló „figyelő szem” és a jelenlévők támogatásából származó kényszerítő erő. A mozgó villamos utasai közül senki sem sietett az ellenőr által egyedül képviselt hatalom segítségére, hogy annak hatása, működése erőssebbé váljon, hatékonyabb legyen. A hatalommal nem azonosuló ellenérdekelt kalauzra, a munkás kinézésű utasra és 20-22 utastársára az ellenőr ebben a helyzetben nyilvánvalóan nem számíthatott.

29 Uo., Jelentése, 1910. április 5.

Moskovics Mózes kalauz személyzeti dossziéjának eddigi dokumentumaiból persze nem az az igazán fontos és tanulságos, hogy munkája az érte kapott fizetésén túl is szépen jövedelmezhetett. Sokkal érdekesebb számunkra az utasok és a kalauz együttműködése, kapcsolata, közös ellenszenvük az ellenőrökkel, a mindkét felet ellenőrizni, fegyelmezni és büntetni akaró, szó szerint a helybejövő hatalommal szemben. Ha az ehhez hasonló esetek kivételesek lettek volna kalauzunk életében, joggal tekinthetnénk azokat egyszerű lopásnak vagy korrupciónak stb. Moskovics Mózes személyzeti dossziéjában azonban egyetlen olyan esetet sem találni, amelyben az utasok szembefordultak volna a kalauzzal. Egy esetben viselkedtek csak semlegesen, ezen kívül minden más alkalommal a vele való együttműködést választották. A kalauz és utasai naponta találkoztak hasonló helyzetekkel, amelyekben viselkedésük időnként rögtönzésnek tűnik, mint az inasfiú esetében, időnként közös érdeknek vagy ügynek látszik, mint a levelet író utas esetében, időnként pedig teljesen természetesnek, magától értetődőnek, rutinszerűnek, együttműködésnek, mint a rossz jegyet letagadó munkásnál. Moskovics Mózes még azt is megengedhette magának, hogy hangosan, minden utas számára jól halhatóan, nyilvánosság előtt megfenyegesse az ellenőrt. Ebben a hatalommal szembeni, következetesnek tűnő, öntörvényű magatartásformában „A mindennapok történelmének perspektívájából a sokak gyakorlata tűnik elő.”30 Az utasok és kalau30 Liidtke 2003.: I. m„ 154. old.

276