Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében
jektumon túl is felszínre hozza.”10 Van-e lehetőségük és képesek-e az átlagemberek a mindennapok során vagy az egyik leghétköznapibb tevékenységük, a munkájuk során saját körülményeik, életük alakítására, befolyásolására és/vagy saját normáiknak megfelelő döntések meghozatalára? A villamos kulcsfigurája a kalauz, akinek a jármű belső tere a munkahelye, amely ezzel szemben az utazó közönségnek már valamiféle félig nyilvános tér, s csak azért nem közterület, mert az ott tartózkodásnak, utazásnak feltétele van, nevezetesen fizetni kell érte, jegyet kell váltani. A kétféle szituáció ennek ellenére nem okozott gondot egymás szempontjainak megértésében. Hiszen a villamoson dolgozók és az ott utazók egyaránt csak használták a villamost, nem tekintették tulajdonuknak vagy olyasminek, amiért felelősséget kellene érezniük. Az utazás átmeneti jellegű esemény volt számukra, s ennek folytán mindenki számára mást jelenthetett. Annak számára, aki a jármű ablaka mellett ülve a városban gyönyörködik vagy újságot olvas, személyes térré alakul át az általa elfoglalt hely, annak ellenben, aki beszélget utastársaival vagy egy mindenki figyelmét felkeltő esemény bekövetkezésekor viszont közösségi térré alakul a kocsi belseje. Méretük és belső berendezésük alapján, a korabeli villamoskocsik belső terét joggal tekinthetjük ún. szociopetális, az embereket egymáshoz közelebb „hozó” térnek.11 Az ellenőrzés és fegyelmezés rendszere a villamosokon nem a megszokott, az elvárt 10 Lüdtke 2003.: I. m.t 154. old. módon működött. A személyzet a járműveken önállóan végezte munkáját, ráadásul ebben az időben a szerelvények minden egyes kocsiján tartózkodnia kellett legalább egy kalauznak. Ennek megfelelően nem a munkavállaló dolgozott, mozgott a „figyelő szem” előtt, hanem az ellenőröknek kellett követniük a járműveket, a rajtuk dolgozó beosztottakat és kideríteniük hibáikat, véletlen vagy szándékos tévedéseiket, cselekedeteiket. Az ellenőrzés rendszerének ezenkívül nem csak a beosztottakat kellett szemmel tartania, hanem a szolgáltatást igénybe vevő embereket is. A megfelelő működés legkiszámíthatatlanabb eleme, zavaró tényezője maga az utazóközönség volt, amely közel sem bizonyult olyan együttműködő vagy akárcsak semleges szereplőnek, ahogyan azt elvárták volna az ellenőrzés rendszerének irányítói. A magyar főváros egyik legfontosabb, villamosközlekedéssel foglalkozó vállalata a 19-20. század fordulója körül a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság volt, népszerű nevén „a Közúti”. Ennek a cégnek az iratanyagából választottunk ki a sok közül - gyakorlatilag véletlenszerűen, igaz némi szimpátiával - egy személyzeti dossziét. Egyik szempontunk a kiválasztott személy - legalábbis a kalauzi pályán — szokatlannak tűnő társadalmi háttere volt, nevezetesen zsidó származása, a másik a dosszié anyagának összetettsége. Véleményünk szerint csaknem mindegyik dosszié alkalmas lehet esettanulmány készítésére, mert egyedi és személyes adatok, események, konfliktu11 Hall, T. Edward: Rejtett dimenziók. Gondolat, Budapest, 1980.155.old. 265
