Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében
Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében Munkahelyi konfliktusok és beilleszkedés a nagyvárosi környezetbe 1895-1915 SZÉCSÉNYI MIHÁLY A 19. század a modern nemzetállamok és a mai értelemben vett európai nagyvárosok kialakulásának és fejlődésének korszaka. Ezzel egyidőben alakulnak át vagy jönnek létre a társadalomnak azon régi és új intézményei, a magánszféra és a gazdaság szervezetei, amelyek a korábbiaknál hatékonyabban működve, eredményesebben szolgálják céljaikat. A hatékonyság növelése érdekében az egyik legjobb eszköznek a munkaerő ellenőrzése, megfigyelése és fegyelmezése bizonyult. „A fegyelmi hatalom gyakorlása feltételez egy olyan berendezkedést, amelyben a figyelő szemnek kényszerítő ereje van; egy olyan apparátust, amelyben a megfigyelést szolgáló technikák hatalmi effektusokat eredményeznek, miközben a kényszerítő eszközök a másik oldalon világosan láthatóvá teszik azokat, akikre irányulnak.”1 fogalmazta meg a dolog lényegét Michel Foucault. Ez a „berendezkedés” működése során az abban résztvevőket a fegyelmi hatalom részeseivé tette, egyrészt olyanokká, akik maguk is rendelkeztek - kisebb-nagyobb mértékben - eszközökkel, lehetőségekkel, döntési kompetenciával, valamint olyanokká, akiknek látszólag nem maradt más lehetőségük, csupán a rendszer elviselése, akik valamilyen oknál fogva mégsem érezték magukat érdekelve. Talán éppen ezért maradt, illetve vált lényeges kényszerítő eszközzé ebben a berendezkedésben a fizikai értelemben vett láthatóság, ellenőrizhetőség is. A polgárság által támogatott állam és a polgárok társadalma ennek megfelelően tervezte vagy terveztette meg in1 Foucault, Michel: Felügyelet és büntetés. A börtön története. Gondolat, Budapest, 1990. 234. old. 259
