Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
A közélet mint magánélmény - Bojti Ferenc: Találkozás egy (másik) fiatalemberrel
a szót, mondván, hogy itt most nem vita van, hanem a Liga (trockisták) tagjainak manifesztáció- ja, A vita után a trockisták meg néhány ét'deklődő (köztük cn is), lehettünk összesen vagy 30-an, 35-en, jelszavakat kiabálva (A bas la participation [le a participációval]! Tá-tá-tá, ti-ti-ti-ti tá; Ce n’est qu’un début, continuons le combat [Ez még csak a kezdet, folytatjuk a harcot]! Tá-tá, ti-ti tá, ti-ti-ti tá-ti tá; A bas l'Universitépolicière [le a rendőr/ileg befolyásolt/ egyetemmel]! Tá-tá, ti-ti-ti-ti tá ti-ti tá) bevonultak az adminisztráció épületébe a doyent reklamálva. Persze, az áramkimaradás miatt senki nem volt a Fac-on, sem a doyen, sem más hallgatók, akik csatlakozhattak volna. (Én csak messziről követtem őket és nem kiabáltam). Egyesek letépdesték az adminisztráció hirdetéseit, névsorokat stb., amiért a társaság vezetője baromi dühös volt, mondván, hogy most nem rongálni kell, hanem egységes fellépéssel tiltakoz ni. Én szánalmasnak találtam ezt a 30 egynéhány fős manifesztációt, hogy nemhogy a PC tömegeit, de még a többi balos gruppot sem tudták mozgósítani. Jó, hogy a kedvezőtlen körülmények (áramkimaradás), de hiszen napok óta osztogatták a röp - lapokat, hogy kedden este o -kor Amphi A... stb. Igaz, a gyűlésen viszonylag sokan voltak és csak egy kis csoport PC-ista volt köztük, akik vitatkoztak ... Mégis, a dolog az én tegnap i kérdésem jogosságát bizonyította. Vacsora után (rendesen ettem) a Triolet Cafétériájában ismét megkérdeztem egy trockistától, mire ő azt válaszolta, hogy a\/] ideiglenes, taktikai „participation"-t nem utasítják el (Krivine, [a Ligue Communiste jelöltje] indult az 1969-es választásokon, Bordeaux-ban volt valami), csak stratégiailag (ellentétben , úgymond, a PC-vel). De az egyetem, az más. Kérdeztem, miért, mondta is, de gyorsan, és nem értettem. Kértem, mondja újra, most sem értettem, nem tehetek róla. November 26. csütörtök A választások napja. A Fac-on trockisták fogadtak síppal-dobbal, bojkottra hívvaföl a hallgatókat, mega CRUNEF propagandistái, hogy szavazzunk rájuk. A trockisták elf oglaltak egy termet (A ép. 101.), itt készítettek különböző plakátokat, egyébfelszerelést, majd az egészetfelpakolva levonultak az épület elé, farkasszemet nézve a CRUNEF embereivel, gúnyos propagandába fogtak a választásokért. Kecske-, birka-, tehénálarcban, különféle maszkokban ugráltak, éltetve a „participation"-t, belemekegtek, belebőgtek a magukkal hozott hordozható mikrofonba [valójában hangosbeszélő tölcsér volt]. Botokra spárgával répát erősítettek, (carotte = [itt:] jó- der, manger la carotte = [megenni a répát, vagyis] bevenni a sódert, abból a gyakorlatból, hogy gyorsabb ügetésre fogni a sziamarat, répát szoktak elébe lógatni, az állat persze el akarja érni, de az mindig egy lépéssel előtte fityeg), a maszkosok elé lógatva rohantak, ábrázolva az előbbi tételt, szóval muris volt. A Fac melletti Ranch des Lettres-ben [Bölcsész Ranch] ismerősökkel dumáltunk. Újból föltettem a kérdést, az egyetem miért más, mint a többi terület, itt miért nem lehet alkalmazni, legalább taktikailag a választások fegyverét egy nem forradalmi helyzetben. Azt mondta, a Comité de Gestiont ’68 máj. után vezették be, mint a diákmozgalom egyik eredményét [acquis = vívmány]. De ez - szerinte - nem eredmény volt, hanem egy trükk, pour canaliser [hogy kanalizálják] a mozgalmat, ez egy gittegylet, a diákok csak mintegy U-ét teszik ki a létszámnak, ez is megosztott, igaz, a profok között sok a kommunista, tehát elképzelhető egy kommunista többség, de akkor sem tud csinálni semmit, csak arra szolgál, hogy a tömegek, bízva képviselőikben, szépen forduljanak el a politikául
