Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
A közélet mint magánélmény - Bojti Ferenc: Találkozás egy (másik) fiatalemberrel
Nov. 13. ùéntek. Búcsú Párizstól... Másnap elutaztam Montpellier-be. Addigra az ösztöndíjamból előlegként megkapott 150 F. teljesen elfogyott, hiszen ebből kellett megvenni a vonatjegyet is. Arra nem gondoltam, hogy hét végén minden hivatal zárva lesz, így se szállásom, se élelmem (próbálkoztam a párizsi egyetemi menzajegyekkel, de azt sem fogadták el). Szerencsére Pierre adott néhány címet, a Ligue Communiste Montpellier-i aktivistáiét, hogy adott esetben forduljak hozzájuk. A fiúk nagyon segítőkészek voltak, azonnal pártfogásukba vettek, kerítettek nekem szállást egy egyetemista házaspárnál, akikkel aztán igazán jó barátságot is kötöttem. Azonnal a helyi egyetemi szélsőbalos diák- mozgalom sűrűjébe pottyantam. Vittek színházi előadásra, nagygyűlésre, meetin- gekre, nyilvános vitákra. Ebben az időben zajlott a kari tanácsok választása az egyetemen, ami különösen kiélezett politikai küzdelmeket hozott a minél jobb eredmény elérésére törekvő hagyományos baloldal (szocialisták, kommunisták) és a bojkottot hirdető szélsőbal között. Párizsban is találkoztam már a halálos ítélettel fenyegetett baszk forradalmárok melletti szolidaritással, de itt délen, a közvetlen szomszédság okán is, ez jóval nagyobb hangsúlyt kapott. Érdekesek a vidéki egyetemi campusról szóló verbális pillanatképek, benyomásaim a külföldi ösztöndíjasok számára nyújtott képzésről, a tanárokról, a nem politizáló diáktársakról. 26 Valójában Philippe-éknél, Dominique csak véletlenül tartózkodott épp ott. Philippe felesége, December közepén egyhetes autóstoppos utazást tettem a Montpellier - Béziers - Narbonne - Carcassone - Castre - Albi - Toulouse-Montségur vára (a Pireneusokban) - Perpignan - Montpellier útvonalon. Viszontagságos, de életre szóló élményekkel teli hét volt ez is. Végül a Karácsony, az újév, egy villámcsapásszerű szerelem érzelmi-érzéki fellángolása, a kényszerű elválás miatti fájdalom és lelkifurdalás... Nos, röviden erről szólt a Montpellier-ben töltött nem egészen két hónap. Nov. 14. szombat ... P. címén nincsenek otthon - este visszamegyek, ijedelem, átirányítanak, Dominique és Philippe, testvérek, szívesen fogadnak, adnak szállást, ebédjegyet, hétfőig itt leszek,26 Vacsora a Triolet-ban [az egyik egyetemi menza], este előadás a Comédie de Montpellier-ben. Benedetto és az Avignoni színtársulat előadja a Rosa-Lux c. ultt'abal misztériumot, rítust, liturgikus szertartást, amit akarsz, csak nem színház volt. Pátosz, erőltetett szimbólumok, primitíven entellektüel utalások, asszociációk, ripacskodás. Egy faládán, század eleji tisztafehér ruhában, fehér retiküllel, fityulával, napernyővel egy idősebb asszonyság áll - őRosa Lux. A láda holpiedesz- tál, hol koporsó, időnként üstdob. A narrátor - mai ruhában, a fogyasztói társadalom manipulált és manipuláló képviselője, rezonőr, pozitivista - mindenáron rá akarja venni a három szukát (chiennej - borzas, rongyokba burkolt, félmeztelen nők, akik többnyire szavalókórusban beszélnek,fetrengenek, ok nélkül fellelkesednek és verik a Régine a kislányukkal épp elutazott a hétvégére a nagyszülőkhöz. 244
