Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
A közélet mint magánélmény - Bojti Ferenc: Találkozás egy (másik) fiatalemberrel
gú fényképe fogadta a látogatókat, mellette az elnök baráti üzenete a szabadságszerető magyar néphez. Vagy tucatnyian vettünk részt a tervezett szabotázsban, többségüket nem ismertem, idősebbek is voltak, mint mi, köztük a fent idézett T. József. Egy Hernád utcai lakásban gyűltünk össze, ahol elterveztük, hogy egy piros tintával teli tintatartót vágunk hozzá Johnson képéhez, jelképezve, hogy vér tapad a nevéhez. Az volt a célunk, hogy az amerikai pavilont még a vásár vége előtt bezárják. Az első kísérlet nem sikerült. A tintatartó túl alacsonyan érte el a fényképet, és a szöveg is olvasható maradt. Másnap a pavilon újra kinyitott, csak az elnök egész alakos képének alsó részét vágták le. Másodjára jobban megszerveztük: egyikünk egy ragasztóval teli tégelyt vágott a kép fejéhez, majd valaki egy MURDER feliratot nyomott a ragasztóba stb. Ezúttal azonban az amerikai személyzet résen volt, bizonyára már számítottak a támadásra, és az egyik fiút elkapták. Csüggedten gyülekeztünk a kerítésen kívül. Az amerikaiak nyilván átadják foglyukat a magyar hatóságoknak, azok felgöngyölik az egész szervezkedést, mind lebukunk. Hamarosan azonban megjelent elfogott társunk, nevetve mesélte, hogy valóban átadták őt a rendészeknek, akik kicsit megdorgálták, aztán elengedték. Az amerikai pavilont a BNV utolsó előtti napján bezárták. Magam nem vettem részt benne, de tudok róla, hogy a csoport tagjai éjszakánként szolidaritási jelszavakat mázoltak a falakra. 10 ÁBTL-3.1.9. V-154419/5 Böjti Ferenc tanúkihallgatási jkv. 2. old. Legjobb barátom, a gimnáziumi csoport egyik vezéregyénisége, az ígéretesen induló fiatal költő, Pass Lajos egyik akkor írott és tudomásom szerint soha nem publikált verse a történeti forrás hitelességével számol be a történtekről és az indítékokról is. Lássunk belőle egy részletet: „... mert emelkednek a villanyszámlák, ésjó, ha szalonnára futja, s jó, ha csak családom hullik négyfelé, míg béke ámít ! Lepattogzik az odacsorrant vörös festék kabátomról: messzi népért mázolt jelszó maradéka. Titkolt harcba így szorított ez a kor nyíltan, betűimet bemeszelve, hogy elhiggyem, az égnek álmodott tisztaság csak ifjúság volt, hogy elhiggyem, elég, ha tépem körmömet vagy bízva alszom, s hagyom, hogy ügyem eldönttessék, míg ruhátlannak maradok ...” stb. Időközben a bölcsészkari Vietnami Szolidaritási Bizottságot feloszlatták „Kína- barát” tevékenység miatt, és ugyanezért Pór Györgyöt kizárták az egyetemről10. A Bizottság aktivista és szimpatizáns köre azonban nem oszlott föl, sőt ezután, a következő szemeszterben szerveződtek meg azok a marxista körök11, amelyek egyiké 11 ÁBTL-3.1.9. V-154419/2 Jegyzőkönyv Bence Sándor terhelt kihallgatásáról, 1968. február 14. 5. old. 237
