Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

A közélet mint magánélmény - Máté Imre–Sipos András: Máté Imre önéletrajzi feljegyzéseiből

lom oszlopait emelgették. Ez az egész társaság a múlt század uralkodó liberális mentalitásának volt folytatása.

A másik asztaltársaság a Hangli nevű kávéházban50 volt. Ennek tagjai a miniszterek személyi titkárai feleségeikkel együtt, számos fiatalabb szakember, vállalati vezetők, nagyiparosok stb. voltak. Ezekkel családilag is külön-külön baráti érintkezést tartottunk fenn. Ezek majdnem mindenike az aktuális hatalom hordozóihoz, avagy a gazdasági élet vérkeringéséhez közelálló újabb generációi voltak. [Sic.] Itt folyamatosan értesültünk egymástól a folyó ügyek és aktuális szenzációk kulisszatitkairól. De megismertük az egyes miniszterek és politikai vezetők titkos tanácsadóinak szerepét, az egyes személyiség magán kapcsolatait stb. [Sic.] Mindez nem nagyon hatott lelket nemesítően, de üdvös tanulságok forrása lett. Nem ritka eset volt, hogy az ügyek menetébe hatásosan folytunk be a megbeszéléseink nyomán kialakult álláspont érvényesítésével.

Bekapcsolódtam a Magyar Jogászegylet munkájába is, miután a hivatali tevékenységi köröm a bevett jogászi, nyelv és szövegezési technika alapos elsajátítását tette szükségessé. Elmélyedtem a jogtudományt művelők gondolatvilágába. Mindezeket magamban a mindennapi élet nyelvére igyekeztem átvinni, és érthető formában a laikusok felé tolmácsolni.

A leírásom ismertetésében ezt a megszakítást tudatosan csináltam. Az idevetett

so Hangli: a Vigadó (éren álló vendéglátóhely, melyet 1870-től Hangi Márk bérelt, ettől kezdve „Hangi

mozaikok szándékosan ilyen rapszodiku- sak. Ilyen volt maga az élet. Ebből akartam egy néhány képet kiragadni és a való élet szükségleteit elfutó képekkel felsorakoztatni. Minderre a mozgásra és kapcsolódásra szükség volt. Az aktuális élet nem volt olyan kikristályosodott, hogy a tudás, tehetség és tettrekészség elismerést nyert volna. Ehhez kellett a társadalmi és államélet gépezetének ütemébe bekapcsolva lenni. E nélkül a maradi társadalmi előítéletek ránehezedtek az emberre, valamint az eltévesztett konvencionális mozdulatok gátat vetettek az egyén posszibilitásának. Nagy teher volt ez egy a szakmai téren tudományosan és irodalmilag működő emberre. Sok időt vett el a komoly munkától. Azonban mégis hozzátartozott, mert az alkotás eredményeit csak így lehetett átvinni a köztudatba. Az egyént csak így lehetett elismertetni. Enélkül olyan volt az ember a saját szülőföldjén, mint az idegenbe került kutató, aki „vezetőkre” szorul, akik oda vezetik, ahova akarják. Én viszont nem voltam az a természet, aki vezetni engedi magát, és már beleláttam a világba annyira, hogy ezt ne is tartsam jónak.

Megszakítás nélkül folytattam a tudományos munkát, tanulást, külföldi utazásokat, tapasztalatszerzést, és az irodalmi tevékenységet. Mindez együtt azzal járt, hogy az emberi pihenésre éveken át nem jutott naponta 2-3 óránál több.

Nem érdekelt. Én éreztem, sőt láttam, hogy az Isten által adott képességem több,

Kioszknak" vagy Hangli-nak nevezték. Budapest ostroma során pusztult el.

227