Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Fővárosi magántörténelem - Horváth J. András: Lesz-e múltad Kovács János? – személyes magániratok Budapest Főváros Levéltárában
A századforduló békeéveinek világáról, az anya-lány kapcsolat érzelmi meghatározottságairól, párkapcsolat-, illeve karrierépítési lehetőségekről, a magas színvonalú külhoni taníttatás személyközi vetületeiről és érzelmi megrázkódtatásairól, no meg a család mindezzel kapcsolatos anyagi tehertételeiről kaphatunk képet V. László Zsófia tollából, az igen gazdag Lehotkay családi iratok levelezési sorozatának elemzése révén. Egy Pesten megtelepedett, német-svájci gyökerű puritán protestáns família ifjú hölgytagjának 19. század közepi felfogásbeli meghatározottságaira, a családi miliő és mentalitás jellegzetességeire derít fényt Géra Eleonóra dolgozata. Az írás bő szemelvények segítségével enged bepillantást a 19. századi vallásos érzület, a rokonsági kapcsolatok, érzelmi és morális kötődések szigorú világába. Adott család anyagi helyzete és társadalmi rétegmeghatározottságai, illetve életvitele nem minden esetben feleltethető meg közvetlen módon egymásnak. Lukács Anikó egy Újlipótvárosban lakó ifjú hadbíró felesége által vezetett háztartási könyvbejegyzés adatai alapján rekonstruálja az 1940-es évek elejének polgári életmódját és a mindennapi szükségletek biztosításának anyagi feltételeit. A közelmúlt mindennapjai, a hétköznapok intim világa, családtagok és közeli rokonok egymás közötti kapcsolati és viselkedési jellemzői állnak Mátay Mónika elemzésének középpontjában. Képet kapunk egy peremkerületi házaspár és közeli rokonaik viszonyrendszerérői, a hétköznapi tárgyi és emberi értékek meghatározottságairól, a politikai háttér egykorú reflektálatlanságá- ról. Az elemzés elsőként tesz kísérletet arra, hogy bemutassa „disszidens” és honi kiseg- zisztenciák életvitelének hasonlóságait és különbözőségeit. Régebbi korok közfelfogása nem választotta el mereven a magánélet és a közélet színtereit, cselekvési terrénumát. Következésképpen az adott személy után visszamaradt dokumentáció is lenyomatát képezheti mind a bourgeois-, mind a citoyen- mivolt jellemző vonásainak. Gerhad Péter egy „törzsökös”-nek tekinthető pesti iparosgeneráció tagjainak karrierútjait, állomásaikat, valamint az egzisztencia-teremtéssel és a kapcsolati tőke felhalmozásával is összefüggő közéleti szerepigény megnyilvánulási formáit tárja elénk. Szintén a politikai karrier kap szerepet egy Gömbös-párti képviselőtől fennmaradt memoár esetében is, Sipos András forrás- közlése nyomán. A visszaemlékezés írója egyfajta önreflexív fejlődéstörténetként követi nyomon fővárosba való felkerülése, itteni hivatalnokoskodása, valamint a politikai élet egyes résztvevőivel való összeis- merkedése során szerzett tapasztalatait. Nemcsak magániratok, de bizonyos esetekben köziratok is lehetővé tehetik személyes törekvések, egyéni életstratégiák fel- térképezését. Szécsényi Mihály egy villamos- vasúti kalauz alkalmazotti nyilvántartási dossziéjában található adatokat és feljegyzéseket elemezve a közfeladat ellátásának szituációs teréből elénk táruló kicsiny hatalmi helyzetek mikrovilágát mutatja be. A szocializmus évtizedei, az 1950-es 1960-as évek élményvilága, a meglehetősen zárt, korlátozott egzisztenciális és viselkedési, életvezetési lehetőségek, a külső, politikai erőtényezők folyamatos behatolása vagy pusztán csak fenyegető jelenlé19
