Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
A közélet mint magánélmény - Gerhard Péter: A politika személyessége
utcára menve felértünk egészen a Fürdő utca sarkáig; a Szabadelvű Club előtt tartott beszédekből nem értettünk semmit, tehát hátrahúzódánk az Erzsébet térig, s ott azután előttünk vonult el a menet, s mi meg utánuk jöttünk a Múzeum utcába a függetlenségi kör elé, hol Madarász jogász, Simonyi Ernő, Mocsáry stb. beszéltek.”28 Gyáni Gábor szerint a naplóírók számára e két esemény sem több „karneváli mulatságnál, amely a tömegben való feloldódás és a látványosság biztosította élményekkel ajándékozza meg őket”.29 Ezt azzal magyarázza, hogy a napló csak az események látványelemeit eleveníti meg, a beszédek tartalmáról, a tömegmegmozdulások deklarált céljáról említést sem tesz. Ráadásul az első esetben feltehető, hogy Csorbáék, eltérő politikai nézeteik okán, nem lelkesedtek a Szabadelvű Párt megalakulásáért, ahogy az uralkodóért sem, ugyanis az ő uralkodásának 25. évfordulójára rendezett ünnepséget is megtekintették, ráadásul hasonló hangnemben számolva be róla. Mivel Csorba Gézára vagy a Táncsics-családra a politikával szembeni apátia nem lehetett jellemző, Gyáni szerint „(...) nem is erről van ebben az esetben szó, sokkal inkább arról a társadalomlélektani átmeneti állapotról, amit a nagyvárossal megszülető modern személyiség kialakulása jelent (...)”.3° A modern, nagyvárosi személyiségjegyek kialakulása mellett azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a két, valóban politikai esemény leírása mindkét esetben Táncsics Esztertől származik. Ferenc József trónra lépésének jubileumáról ellenben Csorba Géza számolt be, igaz, ő úgy jelenítette meg ezt az eseményt, hogy Eszternek mutatott be egy újabb látványosságot. A feleség számára pedig az adott korszakban uralkodó társadalmi konvenciók szerint - a politikai kérdésekkel nem foglalkozó női nem tagjaként - nem lett volna illendő még a naplóban sem politikai kérdésekről véleményt nyilvánítania. Úgy tűnik, Csorba Géza sem közös naplójukat érezte a megfelelő terepnek politikai véleménye kifejtésére, más esetekben is, ha társaságban effajta témákról esett szó, a naplóban ezt csak a lakonikus „politizáltunk” kifejezéssel említette meg. Más kérdés, hogy miért engedte át Eszternek a politikai rendezvények elbeszélését, mindenesetre az egyetemisták tüntetése már 1876 februárja után zajlott le, abban az időszakban tehát, amikor már csak kizárólag Táncsics Eszter vezette a naplót. Igaz, hogy az 1875 nyarán rendezett országgyűlési képviselőválasztások időszakáról beszámoló füzet elveszett, de egy korai kampányrendezvényről így is beszámolt a házaspár naplója. 1875. június 17-ei bejegyzésében említette meg Táncsics Eszter Horn Ede terézvárosi képviselőjelölt kortesbeszédét, aki július 1-jén végül Fáik Miksával szemben el is nyerte a VI. kerületi mandátumot. Erről a következőképpen számolt be Eszter: „... a Király utcán mentünk ki, mely szörnyen fel van lobogózva; s éppen várták is Hornt, ki a Lövöldében fog beszédet tartani. A Lövölde előtt leszállva mi is vártuk a zsidókat; hosszas várakozás után végre megérkezének kocsikon Horn 28 Uo., 350—351. old. 30 Uo. 29 Gyáni 2006b.: I. m., 151. old. 190
