Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Fővárosi magántörténelem - Horváth J. András: Lesz-e múltad Kovács János? – személyes magániratok Budapest Főváros Levéltárában
kát, illetve magánlevelezést, a több generációs családi iratok esetében többször találkozunk a família egyes tagjainak az egzisztencia biztosítására, a külső társadalmi szerep betöltésére vonatkozó dokumentációjával. A szövevényes rokonsági kapcsolatokat tükröző családi iratok - főként 20. századi esetekben - arra is módot nyújtanak, hogy a társadalmi rétegmeghatározottság tekintetében korábban többé-kevésbé homogén rokonsági kohorszok felbomlásának változóit, a széttartó irányú társadalmi kötődéseket vagy egzisztenciális kényszerhelyzeteket tanulmányozhassuk. Mind a fondképzők társadalmi meghatározottságai, mind az iratok terjedelme és összetétele igen változatos képet mutat. Adott forrás értékét a fentiekben vázolt szempontok alapján határozzuk meg. Az egész életpályát átfogóan dokumentáló, minden fontos irattípust (származási, képzési, foglalkoztatási, egészségi, vagyoni iratok, továbbá naplók, általános magánlevelezés, fényképek stb.) egységesen felölelő, teljes körűen dokumentált személyi irategyüttest persze ne keressünk. A levéltári személyi fondok minden esetben töredékesek, s többnyire csak meghatározott életszakaszra vonatkozóan, illetve bizonyos iratfajtákat előtérbe állítva állnak rendelkezésre. Azaz minden személyi fond a személyt egy bizonyos fénytörésben, adott vonatkozásokat felnagyítva, másokat kitakarva mutat meg. Egy életút feltárása, rekonstrukciós munkálata ennek folytán nem csak a meglévő adatok alapján történő „újrateremtést”, de a hiányzók imaginativ pótlását is jelenti. Indokolt ugyanakkor a kérdés, hogy miről beszélnek viszont az egyes irategyüttesek „önmagukban”, illetve találkozunk-e azzal az esettel, amikor az iratok létrehozásának vagy ránk hagyományozásának körülményei egy meghatározott én vagy énkép megalkotásának-doku- mentálásának igényéről árulkodnak. Az iratképzőknek önmagukról vagy közvetlen környezetükről kialakított képe bizonyos esetekben nem pusztán a dokumentumok szövegei vagy a szövegközi környezet révén tanulmányozható, hanem olyan külsődleges jellemzők révén is, mint az egyes irattípusok előfordulási gyakorisága, papírformája, az írásmód, továbbá a fennmaradt fényképanyag, mi több, bizonyos tárgyi mellékletek (rajzok, írószerek, dobozkák, könyvjelzők, kártyák, hajtincsek) megléte. Az iratanyag ilyenféle „em- lékegyüttes”-jellege az ízlésobjektek révén fokozza a dokumentatív hatást, mintegy utalásszerűén idézi meg a kort és teszi érzékelhetővé a konkrét családi miliőt. Budapest Főváros Levéltárának említett iratvásárlásai és az adományozások révén számottevően bővült az a forráscsoport, amely közvetlen formában biztosít betekintési lehetőséget a 20. századi történelmi kataklizmák megrázó személyes élményvilágába, a lakosság széles körét érintve. Főként ezen gyarapodás nyomán levéltári őrizetbe került fondokra támaszkodva igyekszünk érzékeltetni, néhány jellegzetes vonás fölvillantásával, a fővárosi lakosság életét, sorsát tükröző szituációkat és a forráshátteret. Az itt közzétett naplórészletek és értelmezések is érzékeltethetik, hogy ezen irattípus forrásértékét nem csupán külső referenciális vonatkozásai adják, az egykorú napi följegyzések nem csupán a külső 17
