Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Kitaszítva – máshol, másként - Viczián Zsófia: "Régen lev. lapokon láttam ilyent". Levelek a kitelepítésből Budapestre
törtként való létezés egy sajátos aspektusát nyitja meg. 1951 nyarán az otthon rekedt Marci elhelyezése, etetése sok gondot okoz Ilonáék- nak, de a szülők kezdeti bizonytalan helyzete miatt eleinte fel sem merül, hogy utánuk vihetnék. A közeget az anya rendkívül ellenségesként, elutasítóként éli meg, mint ahogy azt korábbi elkeseredett soraiból is láthattuk. Ez a megfigyelés az állattartásra is kiterjed: „Itt sokat fáj a szívem az állatokért, főleg a kutyák és cicákért, akik ki vannak szolgáltatva nekik. Jaj, hogy bánnak velük! és enni, azt nem igen kapnak. Mit vét ilyen állat? De a gyerekekkel sem törődnek sokat.”31 Mivel érdemeltük ezt a sorsot meg? - kérdezi újra meg újra önmagától a súlyos ellátási gondok közepette, rettegve az előttük álló téltől. Erre rímel az ok nélküli állati kiszolgáltatottság látványának élménye is: Mit vét egy ilyen állat? Októberben átköltöznek Újfehértóról Tímárra, sokkal jobb körülmények közé, barátságosabb közegbe. „Hasonlít a táj az otthonira és a balatonira is”-jegyzi meg lelkesen, hozzátéve, hogy a velük lévő (elsősorban az apa kedvencének számító) Micur cica is jól érzi immáron magát.32 A hely minőségét azonban leginkább a kutyákhoz való emberséges viszony húzza alá: „Babu- kám, milyen boldog vagyok, apu is, Micur is, hogy végre otthonra találtunk. [...] Itt a kutya 3-szor főtt ételt kap és közbe-közbe is. 31 Uo., 1951. szeptember 4-én kelt levél. 32 Uo., 1951. október 9-én kelt levél. Egy hónappal később, november 8-án kelt leveléből az is kiderül, hogy a cica nehezen alkalmazkodik a körülményekhez, számára egyelőre egérfogóval fogják az egeret... 33 Uo. Nagyon szeretik az állatokat.”33 A következő levélben már kéri is, hogy hozzák le Marcit, de ennek gyakorlati megvalósítása még hosszú hónapokba telik. A kérdés jelentőségét mutatja, hogy még álmodik is a kutyáról. A három pont bizonytalansága, az elharapott mondatok jelzik, hogy itt valami alapvető tragikumot, az otthontól elszakítottság traumatikus élményét kell megfogalmazni.34 „Marcit el lehet hozni és ez a legjobb. Van helye a szomszédban ahol nincs kutya. Az éjjel úgyis róla álmodtam és ... ami nagyon lehangolt. Keresett engem stb. Jobb, ha itt van velünk.”35 1952 februárjában még a Fonyódon telelő keresztmama azt kérdezi Ilonától, szo- kott-e Marcin kívül másnak is főzni, és ugyanekkor Tímárról is hosszadalmas leírás érkezik, hogy miként kell helyesen etetni, ápolni egy kutyát. Végül hosszas tervezge- tés után következő év őszén érkezik mega kitelepítésbe végre Marci is. A háziak nem fogadják kitörő örömmel, kezdetben kacsalopással, kakasijesztgetéssel, éjszakai ugatással vádolják, így lehetőség szerint benn tartják a szobában. Az anya mintha újra élné saját beilleszkedésük viszontagságait, részletesen beszámol az első napok feszült légköréről, riadtságáról, de arról is, hogyan varrt rongyokból biztonságos fekhelyet a kutyának. Januárban már a kutya környékbeli nagy csavargásairól számol be, a tavaszi jobb idő 34 Az otthagyott kutyák vonítása egyik toposza a 20. század sorselbeszéléseinek is, motívumként sok áttelepítés-történetben felbukkan. (Pl. Forgács Péter Dunai exodus című filmjében, amikor a Szovjetunióból áttelepülő németek szállnak hajóra.) 35 BFL XIV.91 1953. november végén kelt levél (pontos keltezés és a boríték hiányzik). 173
