Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Kitaszítva – máshol, másként - Viczián Zsófia: "Régen lev. lapokon láttam ilyent". Levelek a kitelepítésből Budapestre
A rokonokon kívül bizonyos Kalpagosék- tól is jön csomag. „U.-né is mondta nekem, hogy legjobb rokonunk a volt cselédünk.” - jegyzi meg az anya, de rögtön utána hosszan kesereg azon, hogy nem segítik egymást az emberek, és hogy főleg a katolikusok szégyellhetnék magukat.28 A helyiekkel való jó viszonyt is segítik az otthonról jött csomagok, amelyek tartalmát terményre vagy szolgáltatásokra lehet beváltani. A kitelepített pestiek és a falusiak közt a sajátos egymásrautaltság folytán egyfajta kereskedelmi kapcsolat is létrejön. Ebbe ők is bekapcsolódnának: „Aztán nem tudnál a rokonok közt szerezni kinőtt gyermekruhát, cipőt v. megunt játékot? Ezek a többiek már rég ajándékozgatnak, de még felnőtt ruhákat is. Persze az ossz. pesti ismerősöket és rokonokat tele jajgatják és nyakra főre kapnak szédületes csomagokat. Annyi ruhát, cipőt, hogy osztogatni is tudnak. Én aztán hallgathatom, hogy Sz.-né (pld.) azt a családot felruházta meg ezt adott, azt adott. Egy asszonyon is láttam nagyon szép angolos sötétkék nyersselyem ruhát. Feltűnt nekem és kérdezem, hol vette? Kisült, kapta. [...] Szeretnék vmit adni én is azoknak, akik eddig önzetlenül hoztak vmit. Pld. rossz cipőnek nagyon örülnek, ha van Neked v. Tü-nek, amit már nem tudtok viselni. Férfi cipő, ha fent ki?Q szakadt is, itt még boldogan viselik.” A kis közösségben annak is híre megy, ha valaki értékes csomagot kap, illetve néhány családról tudni vélik, hogy azért nem jár dolgozni, mert meg tud élni a támogatásokból is. Persze vannak ellenpéldák is, 28 Uo., 1951. szeptember 24-én kelt levél. 29 Uo., 1953. május 29-én kelt levél. nyomorba süllyedt, éhező kitelepítettekről is hallanak. „Bámulatos, hogy némelyeknek milyen mecénásaik vannak. Van, aki havonta álnéven küld nagyobb összeget, nem is egy! Fogalmuk sincs, ki. Húsvétra egyik asszony kapott gyönyörű fésűkészletet dobozban, 6 fin. zsebkendőt, 2 frotír törülközőt. Karácsonyit le sem írom. És mindezt egy teljesen ismeretlen család küldi és havonta is rendszeres segítség jön ezektől, de nem is kicsi. Viszont vannak - hallottam - olyan helyek, ahol az éhségtől az utcán esnek össze sorstársaink.”30 A kitelepített kutya A csomagküldés mikéntjén kívül még egy téma van, ami a levelekben rendszeresen felbukkan: Marci, a kutya. Nem túlzás azt állítani, hogy Albán Imréné számára ez a téma az, amelyen keresztül leginkább megfogalmazható az az élethelyzet és tapasztalat, amelybe ők kerültek, tehát a ki- telepítettség élménye. Nemcsak az érzelmi kötődés miatt fontos számára Marci, de mint a régi világ egy átmentett darabjához is erősen ragaszkodik. A kulturális különbségek megélésének fontos terepe lesz a falun tapasztalt állattartási normák összevetése a budapestivel, ami az alapvető, más szinteken is elemi erővel jelentkező (de óvatosságból vagy félelemből talán megfo- galmazhatatlan) normaütközések kibeszélhető területévé válik a levelezésben. E mellett természetesen számos gyakorlati problémát felvet a kutyatartás, a kitaszí30 Uo. 172
