Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Kitaszítva – máshol, másként - Viczián Zsófia: "Régen lev. lapokon láttam ilyent". Levelek a kitelepítésből Budapestre
tem a kissé unalmasabb talaj munkához. Most is szerencsém, hogy az agyagot 2 m-nél jóval magasabbra hajigálhatom: ezért is felárat kapok.”22 Máshol, hivatalosabb hangon így összegzi munkáit: „1951. VII. 11. - X. 4. az Újfehértói Á. G.-ban X. 6. — 1952.1. 11.-ig a Nyíregyházi árvízvédelmi és folyamszab. hiv.-nál álltam alkalmazásban, most pedig a Tímári kosárfonó szöv.-nél dolgoztam.”23 Az anya eleinte abban határozza meg saját feladatát, hogy lehetőség szerint jól beossza a keveset, megteremtse a minimális otthoni feltételeket. „Apus állandóan dolgozik, ha nem is sokat, de vmit keres. És olyan kevés nem lehet, hogy ne tudjam beosztani.” 24 A háztartási beszerzéseken, tűzifa-gyűjtögetésen túl elsősorban szabás- sal-varrással, kötéssel és horgolással foglalkozik. Leveleiben lányának gyakran beszámol arról, hogy néhány régi rossz ruhából hogyan alkotott egy jót, sőt, néha le is rajzolja az eredményt. Rendszerint kéri is Ilonát, hogy ilyen-olyan régi ruhadarabokat küldjön el, amiknek már ő nem veszi hasznát, néha ezekből nekik is készít darabokat. A tevékenység egy idő után egy kis keresethez is juttatja, többen megbízzák a faluból kötéssel, varrással. 1952 tavaszán mindketten kitanulják a kosárfonást. Ez igen keveset jövedelmez ugyan, de mégis kevésbé megerőltető, mint a mezei munkák, s az is előnye, hogy mind22 Uo., 1951. november 8-án kell levél. 23 Uo., 1952. március 5-én kell levél. 24 Uo., 1951. július 29-én kelt levél. 25 Uo., 1951. szeptember 25-én kelt levél. 26 A hűvös viszonyra szolgálhat bizonyítékul az is, hogy szinte sosem esik szó Mihály ügyeiről a levelekben. Mindössze egyszer fejeznek ki csak sajnálkozást ketten végezhetik, sőt, kitelepített társaikkal is összegyűlnek fonni. Ám a kosárfonást még az év decemberében betiltja az új párttitkár, így újra kénytelenek visszatérni a korábbi megélhetési lehetőségekhez. 1953 első hónapjaiban az apa sokat betegeskedik, hosszabb ideig kórházban is van. Ekkoriban Nyíregyházán sikerül valamilyen földméréssel kapcsolatos munkát kapnia, oda jár be hétköznap, később a tisza- löki építkezés felmérési munkáiban vesz részt. Ezek a munkalehetőségek aztán még akkor is ide kötik őket, amikor már feloldják a kitelepítést. A megélhetés az otthonról kapott segítség nélkül azonban Albánéknak sem lett volna lehetséges. A pénzt igyekeznek pontosan könyvelni, számon tartani, és az otthon eladott tárgyakból vagy más bevételekből megtéríteni - tehát mindvégig a „lovagias” norma keretei közt tartani és nem segélyként értelmezni. Sőt, a viszonosság elve alapján még a jó modorhoz tartozó ajándékozást is elutasítja az anya (finom oldalvágással a veje felé is): „Nem szeretek semmiféle név és szül. napi ajándékot elfogadni, majd ha én is tudok adni. Ha még Te keresnéd, de így...” Veje, Mihály neve leginkább a kölcsönként kapott összegek kapcsán merül fel, a sorok elég feszült vő-anyós viszonyra világítanak rá.26 „M legyen nyugodt, mi nem szoktunk senkinek adós maradni. Z.-at is vele kapcsolatban, akkor is nagyon kódoltan, röviden (1953. április 13-án kelt közös levelükben). Ez valószínűleg akkor történik, amikor Malán nem kapja meg az MTA-tól a doktori elmet néhány fiatalkori cikkének ideológiai háttere miatt. (Az esetet részletesen tárgyalja Eiben Ottó alAnthropologia közleményekben 1994.141-145.) Vélhetően 170
