Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Kitaszítva – máshol, másként - Viczián Zsófia: "Régen lev. lapokon láttam ilyent". Levelek a kitelepítésből Budapestre
hetően magas rangú tiszt volt.7 A háború után a földmérési szakmát tanulta ki, de megélhetésük, úgy tűnik, így sem volt biztosított. Egyik levelében azt írja, hogy „1950. VI. 2. - 1951. III. 31. a bpesti Szikra nyomdában” dolgozott, majd következő munkahelyeként már az újfehértói állami gazdaságot említi, elképzelhető tehát, hogy a kitelepítéskor éppen munkanélküli volt.8 Azt is csak a kor hasonló élettörténetei alapján tételezhetjük fel, hogy munkavállalásának legfőbb akadálya származása és/vagy korábbi beosztása volt. A szülők rossz anyagi helyzetéről egy bizonyos (az apai rokonsághoz tartozó) Anti néni is beszámol 1951 elején, kérve Ilonát, hogy ha tud, segítsen rajtuk. Ebből a levélből az is kiderül, hogy az apa nyugdíját is megvonták: „Édesapád aggasztó egészségi állapota kényszerít az írásra. Teljes pihenésre volna szüksége, de nem mer beteget jelenteni, mert a csökkentett fizetés huzamosabb időn át nyomorba taszítaná Szüléidét. Mivel Édesapád nyugdíját azért nem kapta vissza, mert van gyermeke, aki eltartásáról gondoskodhat, ezért merek veled erről a témáról beszélni. Ismered őt, ő inkább belehal, mint hogy kérjen. Te finom tapintatoddal megtalálod a módját, hogy havonta kezeihez juttatod érdemes segítségedet” - írja Anti néni (akitől csak ez az 7 A Hantó Zsuzsanna által közölt nyilvántartásban Albán Imréné mint „ezredes neje” szerepel. Erre a beosztásra utal az is, hogy az apa egyik (1951. augusztus 27-én kelt) levele végén erre kéri lányát: „Láposnak majd Te viszel lólem írást. Addig kérem, mellőzze a címzésből a „tü. ezds. A katonai beosztást sajnos a kutatás jelenlegi pontján nem sikerült más forrásból bizonyítanom. 7 BFLXIV.91 1952. március 5-én kelt levélben. A egy levél van a fondban), majd hozzáteszi: „Nem a Szüleid hibája, hogy idáig jutottak, Babuskám.”9 Az édesanya a kor szokásaihoz híven háztartásbeli, önálló keresete nincs. „Határozz gyorsan. Jobb lesz, ha esetleg szegény Anyu magára marad, és teljesen el kell tartani?” - figyelmeztet anyagi kiszolgáltatottságára levele végén Anti néni is.10 Mit tudhatunk az idősödő házaspár pasaréti otthonáról, ahonnan elviszik őket? Rendszerint az édesapa az, aki különböző hivatalos ügyek kapcsán ír az otthonukról. „Az ingatlan fekvése: II. Nagybányai út 79. sz. (11.791/2 hrsz.) [...] az ingatlant 1927. évben tkvileg bejegyzett és folyamatosan 1945. szept. végéig törlesztett kölcsönből kezünk munkájával szereztük és soha bérbe nem adtuk, mert magunk laktunk benne. (Sajnos, tulajdonosként csak én szerepelek a hiv.-ban, de ez nem lényeges!) A ház egy lakásos (2 szoba, 1 szem. szoba és mell. hely.-ek.).”11 Az édesanya leveleiből néhány további részlet is kiderül. Megtudhatjuk például, hogy a házból szép kilátás nyílt a szemközti budai hegyekre. A kertben különböző gyümölcsfák voltak, dió és mandula is, ezeknek a leszedési, betakarítási idejét az anya a kitelepítésben is számon tartotta. A kertben kutyán és macskákon kívül - törekedleveleket a lehetőség szerinti leginkább szöveghű módon közlöm, megőrizve az eredeti rövidítéseket, helyesírási formát, zárójeleket, stb. g BFLXIV.911951. január 10-én kelt levélben. Ilona „Babuska"-kéntvaló megszólítása általános a családban, a legtöbb levél elején így nevezik. io Uo. h BFL XIV.91 1952. március 5-én kelt levélben. 165
